Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban (Levéltári módszertani füzetek 15. Budapest, 1992)

5. A gyűjtemények ismertetése

A Pannonhalmához tartozó birtokot öt kerületre osztották, Szentmárton, Bársonyos, Kismegyer, Deáki, Dénesd központokkal. 1833-ban településenkénti összeírás készült, mely a birtokok nagy ságáról is áttekintést ad. Ennek megyei összesítése a következő: 28

1

_sz._táblázat megye neve terület: mh Győr megye - f a 1 V a k 40 172 P u s z t á k 12 958 Komárom megye - f a 1 V a k ..." :

.';!" 8 601 ii P u s z t á k 8 043 Veszprém megye - f a 1 V a k 17 000 ii P u s z t á k 2 800 Pozsony megye - f a 1 V a k 1 861 Somogy megye - f a 1 V a k 13 294 ii P u s z t á k 10 949 Zala megye - f a 1 V a k 4 183 Összesen 125 921 125 921 1/2 mh, 94 440 kh^ A természeti adottságok a birtokon kedvezőek voltak. A Győr, Komárom, Pozsony megyei falvak határát termékeny földek borították, a Veszprém, Somogy megyei területeken jó szőlő termett, a kiterjedt majorságokban legeltető állattartás folyt, és fontos volt az erdőgazdálkodás. A bécsi, győri, pozsonyi piacok közelsége biztosította a termékek eladásának lehetőségét. A gabonakonjunktúra kibontakozásával, a 19. század közepén egyre több földet szántottak fel a legelők területéből /pl. Tarjánban/, vagy irtottak erdőket a szántók növelése érdekében /pl. Illókon, Lázin/. Fontos szerepet kapott a szőlőtermelés, mivel a gabona mellett a bor volt az uradalom fő kereskedelmi cikke. 1818-ban Szentivánon, 1861-ben Bársonyoson telepítettek újabb területeket, és a filoxéra vész után is ültetésekre került sor. Legjelentősebbek