Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban (Levéltári módszertani füzetek 15. Budapest, 1992)
5. A gyűjtemények ismertetése
oszlásban: ?éi_5?i_í§hlázat művelési ág terület: kh, négyszögöl % szántó 7 787 666 29,19 kert 165 645 0,62 rét 2 202 . 947 8,25 szőlő 115 881 0,43 legelő 2 738 1381 10,26 erdő 12 585 1552 47,18 nádas 40 322 0,16 művelés alá nem eső terület 1 044 825 3,91 Összesen 26 680 825 100 % ___________ 141/ Az összesítésből is látszik a rétek és legelők alacsony részesedése, és a kevés szántóterület, mely a domborzati viszonyokkal magyarázható. 1895-ben csak Hirics, Sumony és Velin térségében voltak 100 holdnál nagyobb birtokok. Ezek mennyisége 1935-ben 18 242 kh-t ért el. 142 / Ágazati megoszlás szempontjából itt is az erdők voltak túlsúlyban, 50,91 %-kal, míg csak 26,82 % volt a szántók részesedése. A székesegyházi birtok a statisztikák szerint 6 295 kh, a szemináriumi 5 183 kh volt. A birtok három egységét közösen kezelték, a térképek készítői is azonos személyek. A gyűjtemény első darabja egy 1735-ből származó határtérkép, mely a Sámod és Kisszentmárton közti vitás területet ábrázolja. 143 ^ 1746-ból Bicsérd és Tárcsa már említett határtérképei maradtak meg, melyeket Kovács /Fabrieius/ János készített. Hosszabb szünet után az 1770-es évek végétől tevékenykedtek rendszeresen mérnökök az uradalmi falvakban, a már idézett Duplater Antal, Eisenhut György és tanítványa Gmehling József, az 1830-as évektől az első rendszeresített alkalmazott Gnaedinger Fidél, majd a jobbágyfelszabadítással kapcsolatos rajzok készítői:
