Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban (Levéltári módszertani füzetek 15. Budapest, 1992)

5. A gyűjtemények ismertetése

A káptalan a 18. század eleje óta több megyében szétszórt, nagy kiterjedésű birtokokkal rendelkezett. Az első népszámlálás idején Heves megyében 10, Borsodban 13 község tartozott hozzá és voltak területei Pest, Szabolcs, Abaúj megyékben is. Főkáptalanná 104 alakuláskor megkapta az érsekségtol Tiszapüspökit és Besenyőt, és 1883-ban már 42 településen volt birtokos.

105// Az összes birtok az elkülönítés és kataszteri felmérés után 116 138 kh 1160 négyszögölet tett ki, ami nagyságrendben megelőzte az Esztergomi és Kalocsai Érsekséget, és csaknem háromszorosa volt az egri érsek területének. A művelési ágak megoszlása a következőképpen alakult: ?íi_sz^_táblázat művelési ág terület: kh, négyszögöl % szántó 37 561 kert 132 rét 13 632 szőlő 114 legelő 42 182 erdő 15 854 nádas 1 282 művelés alá nem eső terület 5 378 Ö S s z e s e n 116 138 1346 32,34 964 0,11 233 , 11,74 643 0,10 263 36,32 1427 13,66 216 1,10 868 4,63 1160 100 % _ _106/ Az adatsorból látszik, hogy az Egri Főkáptalan területein a gazdálkodás merőben más volt, mint az érseki birtokokon. A főkáptalan az országos átlagnál is kevesebb erdővel rendelkezett, igen magas volt a legelők részesedése, ugyanakkor a szántók is jelentős területeket foglaltak el. Látható, hogy külterjes, legeltető állattartásra rendezkedtek be, amire a nagy kiterjedésű hevesi pusztákon lehetőség volt, viszont ez az egyházi birtokok vonatkozásában kivételnek számított.