Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban (Levéltári módszertani füzetek 15. Budapest, 1992)
5. A gyűjtemények ismertetése
5.2. Kalocsai Érseki Gazdasági Levéltár A Kalocsai Érsekség levéltári anyaga három nagyobb egységből épül fel, az egyházigazgatási levéltárból, a személyekhez kapcsolódó, ún. • perszonális levéltárból és a gazdasági gyűjteményből. Az 1950-ig terjedő részek összesen 650 folyómétert tesznek ki, Mohács előtti oklevél azonban csak három található . A főegyházmegye területe Bács-Bodrog valamint Pest-Pilis-Solt Kiskun megyékre terjedt ki. Székhelye a középkorban egy ideig Bács, majd újra Kalocsa volt, de határait csak az első világháború után módosították. A déli rész Jugoszláviához került, és Szabadka központtal - 1923-tól - a főegyházmegyéhez tartozó apostoli kormányzóság lett. A második világháború előtt a kettészakított egyházmegye ideiglenesen újra egyesült, majd 1968-ban a déli területből megszervezték az önálló Szabadkai Egyházmegyét. A birtokok kezelése ón / már a két világháború között a kormányzóság feladata volt. A kalocsai gyűjtemények közül a gazdasági levéltár dokumentumai kapcsolódnak itt is a térképekhez. Témánk szempontjából első állag a jogbiztosító iratok együttese, melynek legrégebbi darabjai az Ujszerzeményi Bizottság előtt a török korban elvészett birtokok tulajdonjogának dokumentálását szolgálták. E gyűjteménybe kerültek - fentieken túlmenően - az úrbéri iratok, határperek, határjárások, adásvételi szerződések stb. Fontosak a gazdasági jegyzőkönyvek és mellékleteik, a különböző kimutatásokkal, elszámolásokkal, és meg kell említeni az erdőigazgatás, a mérnöki hivatal dokumentumait is. 21 / Az érsekség birtokai a két érintett megyében óriási területeket foglaltak el. 1783-ban készült el az uradalmak történeti-sta22/ ' '•' tisztikai leírása, és a historikus Katona István egyháztörténetében részletesen foglalkozott a birtokon lévő falvakkal is. Eszerint ide tartozott Bács, Bácsújfalu, Császártöltés, Csávoly, Dusnok, Foktő, Hajós, Kecel, Nádudvar , Sükösd , Szentbenedek, Szeremle, valamint a református lakosságú Bogyiszló, Csanád, Dérony, Miske és Úszód.
