Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban (Levéltári módszertani füzetek 15. Budapest, 1992)

1. Bevezetés

gal - ezt meg kellett változtatni, még abban az esetben is, ha valamilyen nyilvántartókönyv rendelkezésre állt. Az úrbéri és kataszteri állagba csak a bíróságoktól illetve a felmérési felügyelőségektől származó térképek kerülhettek. Ha például a családi levéltárakban voltak kataszteri vagy úrbéri térképek, ezeket eredeti helyükön, a törzsanyagban kellett meghagyni. Valamennyi önálló térkép külön sorszámot kapott. Ez vonatkozott a másolatokra, a közös lapra ragasztott vagy kötetekbe kötött térképekre. Ha egy térkép több szelvényből állt, ezt csak egyszer kellett felvenni olymódon, hogy az egyes szelvényeket alszámokkal látták el. Amennyiben egy intézményben több levéltár /mint irategység/ volt /pl. Győri Állami Levéltárban Győr megye levéltára, Mosón megye levéltára, Győr város levéltára/, akkor a nyilvántartást az egyes egységekben külön-külön el kellett készíteni. Ilyenkor feltüntették a térképeken a levéltár nevének rövidítését is /pl. GymT - Győr megye levéltára, törzsanyag/. A leltározás eredményeként öt példányos cédulakatalógus készült, mely hét pontban a térkép legfontosabb adatait tartalmazta. A pontok a következők voltak: 1. A levéltár neve. 2. A térkép jelzete /levéltár nevének rövidítése, állag betűjele, sorszám/. 3. A térkép címe, szerzője, keltezés éve, az ábrázolt helység. A címet eredeti nyelven, betűhív formában írták, a díszítő jelzők és ragok elhagyásával, melyek helyét ki kellett pontozni. A szerzők magyarra fordított keresztnévvel és hivatali beosztással szerepeltek. Ha a cím nem volt magán a térképen, akkor a leírás készítője adott címet, amit azonban zárójelben kellett feltüntetni. Az ábrázolt helység magyar nevét külön fel kellett írni a cédulára. A puszták azon községek neve alatt szerepeltek, ahová közigazgatásilag tartoztak. A kiemelt név mellett meg kellett adni a megyebeosztást, éspedig az 1914-es állapotnak megfelelően.