Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban (Levéltári módszertani füzetek 15. Budapest, 1992)

4. A térképek készítésének tárgyi és személyi feltételei

A Kalocsai Érsekségen állandó mérnököt - Kronovetter Antal személyében - az 1790-es évektől alkalmaztak. Kronovetter a földmérés mellett építészeti ismeretekkel is rendelkezett, nevét "geómetra és architekt" formában irta alá. Távozása után itt sem töltötték, be az állást rendszeresített alkalmazottal. A 19. század első évtizedeiben Fischek János és Hengler István mérnökök láttak el bizonyos feladatokat, de újra szerepet kaptak a megyei mérnökök, és széküresedés miatt a kamara alkalmazottai is. Az 1830-as évek második felében Kober József kezdte meg Kalocsán rendkívül eredményes munkásságát. A Váci Püspökségen az 1.8.10-es évektől Schuhajda Mátyás, majd három évtized múlva Brainsver László dolgozott. A Pécsi Káptalan az említett Gmehling József utódját, Gnaedinger Fidélt már rendszeres állományba vette, majd őt az 1840-es években Gyenes János váltotta fel. A Veszprémi Püspökség első állandó műszaki alkalmazottja Csupor János földmérő volt, őt Vizer István mérnök követte, aki 1818 körül került a birtokokra. A káptalannál nem dolgozott állandó műszaki személyzet. A Székesfehérvári Káptalan legtöbbet Horváth Jánost foglalkoztatta. A rendek közül a pálosoknak - mint említettük - már a 18. században - volt mérnökük, a bencések 1836-ban vették fel Tóth Mihályt, a piaristák 1840 körül Zbella Ignácot. Hogy a 19. század közepén egyre nőtt az állandó mérnökök száma, annak oka az 1836os úrbéri rendelkezés és a jobbágy kérdés várható rendezése volt. Ezeket azonban - mint tudjuk - csak a polgári forradalom utáni évtizedekben kellett megoldani.