Tamáska Péter: Számítástechnikai adatok és adathordozók archiválása (Levéltári módszertani füzetek 13. Budapest, 1992)

Póti Imréné: A nagy adatbankok vizsgálata

figyelembevételével alakították ki, s az érték-készletek megadási módját is annak megfelelően standardizálták. Az adatokat leíró főbb tulajdonságok: - kezdet időpontja - megszűnés időpontja - adatszolgáltatói kör - tárolási szint - mértékegység - vonatkozási idő azt az időpontot illetve időtartamot jelöli, amire az adatszolgáltatás vonatkozik (például: év, XII.31. stb.). A katalógus rendszer elsődlegesen on-line felhasználásra készült, de nyomtatott katalógus formájában is előállították. Az on-line katalógus rendszer a GÓLEM adatbáziskezelő rendszer alkalmazásával épült fel. A katalógus rendszer felhasználása különböző okok miatt nem terjedt el. A felhasználók inkább a régi, megszokott adatbázis kézikönyveket, illetve a fi le-leírásokat használták. összegzés Muzeális értékű a PSZTI 1974-ben létrehozott adatbázisa, mely már akkor on-line lekérdezési lehetőséggel rendelkezett. Komplett leírása még fellelhető, adattartalma más adatbázisokban megtalálható. A PSZTI adatbázisrendszere több giga-byte. Archiválásuk egyértelműen biztosított, de az archív szalagok csak az adatbáziskezelő rendszerek programjaival dolgozhatók fel. 3. ADATBÁZISOK KÖZPONTI ARCHIVÁLÁSÁNAK ÉS NYILVÁNTARTÁSÁNAK FŐBB KÉRDÉSEI Az elmúlt évtizedek hagyományos számítógépes feldolgozásainak eredményei nagyrészt papíron, másrészt mikrofilmen jelentek meg s így az iratkezelési és megőrzési szabályok betartása esetén levéltári megőrzésre kerültek. Az adatbáziskezelő rendszerek alkalmazásánál más helyzet alakult ki. Az adatbázisban tárolt információk megőrzéséről ily módon nem gondoskodtak. így különösen sürgető az adatbázisokban tárolt adatok megőrzésének mielőbbi rendezése, nehogy e nagy értékek veszendőbe menjenek. Az 1969. évi 27.tvr. óta két évtized telt el. Ha ezen a téren még nincsenek pótolhatatlan veszteségek, akkor rövidesen lesznek, ha nem lesz megfelelő szabályozás a legrövidebb időn belül. A szabályozás szükségessége egyértelmű, módjára kitérni nem ennek a tanulmánynak a feladata, de úgy gondoljuk a kérdések sarkítása, a megoldandó problémák felvetése igen. Az egyik igen lényeges kérdés, hogy milyen adatbázisokra terjedjen ki a védelem, s azt hogyan és kik valósítsák meg. 3.1. Az archiválandó adatbázisok körének meghatározása Első lépésként meg kellene határozni azokat a témaköröket és/vagy partnereket, akiknek adatbázisaira az archiválást elő kell írni. (A "partner" fogalmat ezen a helyen nem kívánjuk értelmezni, ezt egyrészt elég részletesen tárgyalja az elemző tanulmány [2] a 46-47, illetve a 92. oldalon, másrészt a későbbiekben foglalkozunk még a témával. (A partner alatt az üzemeltetőt és/vagy felhasználót értjük.) A döntés az általános szempontokra már most elkerülhetetlen. Ki kell mondani például, hogy az államigazgatás területén lévő minden közép-, nagygépes adatbázisra vonatkozik a leendő szabályozás. A másik igen fontos és eldöntendő kérdés, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben milyen anyagi bázist lehet felhasználni az adatbázisok archiválási céljaira. Bég kézenfekvőnek látszik, de egyértelműen ki kell már mondani, hogy az adatállományok központi kezelésére nem lesz lehetőség. Ebből viszont már egyértelműen következik, hogy az állományok megőrzését a partnernél kell biztosítani. Ugyanakkor az archiválásra kijelölt állományok központi nyilvántartására számítógépes kapacitást kell biztosítani.