Szőcs Sebestyén: Polgári kori jogszolgáltatási szervek iratai (1869–1950) (Levéltári módszertani füzetek 11. Budapest, 1990)
Szócikkek A-tól Z-lg
HELYSZÍNE LÉS I JEGYZŐKÖNYV Az 1851-ben bevezetett Osztrák Polgári Törvénykönyv által elrendelt nyilvántartás, amelyek a telekkönyvi felvételek során az ingatlanok helyszínen való összeírásakor keletkeztek, és az egyes ingatlanok legjellemzőbb adatait, valamint a tulajdonosokra vonatkozó adatokat tüntették fel. --ékből szerkesztették meg a — > telekjegyzőkönyveket. HITBIZOMÁNYI ÜGYEK IRATAI A hitbizomány rendeltetése abban állt, hogy valamely vagyon több nemzedéken keresztül kizárólag valamely család tagjaira nézve előre meghatározott fokozatos egyéni jogutódlás tárgya legyen, s mint ilyen, elidegeníthetetlenül a család birtokában maradjon. Az erre irányuló rendelkezés célja a család tekintélyének a fenntartása, és ennek a rendelkezésnek materiális alapja a kirendelt vagyon. A hitbizomány intézményét Magyarországon az 1687. évi IX. tc. honosította meg, amely kimondta, hogy a mágnások szerzeményi javaikból királyi jóváhagyással hitbizományi alapíthatnak. Az 1723. évi L. tc. a jogot a köznemesekre is kiterjesztette. Az 1852. november 29-i ősiségi nyíltparancs a magyar törvényeken alapuló hitbizományokat érintetlenül hagyta, a többire nézve azonban az osztrák polgári törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseit szabta meg zsinórmértékül. Ez utóbbiak hatályon kívül helyezésével az 1862. október 9-i királyi leirat szabályozta a hitbizomány vonatkozásában fennálló jogviszonyokat. Később az 1868. évi LIV. tc. felhatalmazása alapján az 1869. április 9-t igazságügyminiszteri rendelet állapított meg a hitbizományra vonatkozóan egyes, elsősorban eljárási jellegű szabályokat. A hitbizományi kötelék létesítéséhez magánrendelkezésből és királyi jóváhagyásból álló alapítási cselekmény volt szükséges. A hitbizományban az utódlásnak egyik alapelve az, hogy a vagyonnak egy időben csak egy személy lehet a birtokosa, másik alapelve pedig az, hogy a birtokos joga nem a közvetlen elődtől, hanem az alapítótól származik. A hitbizomány lehetett az alapító akaratának megfelelően elsőszülöttségi örökség, izörökség, vagy korörökség. A hitbizománybirtokosnak a vagyon elidegenítésétől tartózkodnia kellett, csakúgy, mint az állag csonkításától, és kötelessége volt azt célszerűen kezelni és az esetleges terheket is viselni. A várományosoknak erre fel kellett ügyelniök, és a vagyon kezelését rendszeresen ellenőrizniük kellett. A várományosok eme feladatait e hitbizomány gondnoka és a hitbizományi bíróság közvetítésével teljesítették. A hitbizomány megszűnt, ha az utódlásra jogosultak utódok nélkül haltak meg, vagy ha a hitbizományi vagyon egészen elenyészett. Ezen kívül az 1862. évi királyi rendelet megengedte a hitbizomány bírói feloldását abban az esetben, ha a hitbizományra hivatott utódok nem voltak vélelmezhetők. Bizonyos esetekben természetesen királyi elhatározással is megszüntethető volt a hitbizomány, erre azonban ritkán került sor. Az 1912. évi UV. tc. 98. §-a szabályozta a hitbizományok feletti felügyeletet és erre azt a törvényszéket jogosította fel, amelynek területén a jószág központja feküdt. Ha ezen az alapon az illetékességet megállapítani nem lehetett, az eljáró törvényszéket az igazságügyminiszter jelölte ki. A magukban foglaltak a hitbizományi jóváhagyó királyi oklevelet, különféle — > telekkönyvi és kataszteri iratokat, leltárakat, építési terveket stb. Az egyes hitbizománnyal kapcsolatos iratokat az irattárban az egyéb iratoktól elkülönítve, szerves egészként kezelték. IDEIGLENES LETÉTEK NAPLÓJA Polgári peres eljárás során használt, a bíróságnál meghatározott ideig letétbe helyezett pénzösszeg megőrzését elősegítő nyilvántartás, amely a következő rovatokat tartalmazta: folyószám, iktatószám, a letétet elhelyező ügyfél neve, a hatóság és az ügyben érdekelt személyek nevei, a befizetésről szóló értesítés, a bejelentés száma, a beszedés, valamint a kiadás napja. IDEIGLENES TELEKKÖNYVI NYILVÁNTARTÁSOK Jegyzék azokról az ingatlanokról, amelyeket bírósági határozat következtében elárvereztek, de a tulajdonjogot a vevő javára még nem írták át A (telekkönyvi) betétszerkesztési eljárás során készített ideiglenes nyilvántartás, amely az alábbi rovatokat tartalmazta: sorszám, telekjegyzőkönyv száma, az elárverezett birtokrésziet helyrajzi száma, a telekkönyvi tulajdonos neve, a megtartott árverés ideje, az árverési vevő neve, az ok, amely a vevő tulajdonjogának bekebelezését gátolja, jegyzet.
