Dóka Klára: Latin forrásszöveg olvasási és fordítási gyakorlatok II. (Levéltári módszertani füzetek 7. Budapest, 1988)

XXV. Rába-szabályozási terv, 1815.

Tehát ebből a rövid bevezetésből, melyet előzetes vizsgálatomra építek fel alázatosan, következik, hogy a Rába dunai torkolatát kellőképpen szabályozni lehet, hacsak a győri katonai erőd részéről - melynek helyreállításáról még nem ismert a legfelsőbb szándék - nem merülne fel valamiféle nehézség, 2. Továbbá az árvizek fő okozói közé tartoznak a folyómeder kanyarjai. Nem felesleges megjegyezni, hogy a folyók görbületei mindig valamilyen fő irányra visszavezethetők. /.../ A Rába hoszsza kanyarjai mentén, a kanyarokat fő irányaik szerint véve úgy aránylik hozzájuk, mint a 2 2/3:1-hez. Mármost a kanyarok kiigazításában arról kell gondoskodni, hogy az új csatornák egymás közt hibás szögeket ne képezzenek, és amennyire a hely fekvése megengedi, vegyék figyelembe a ka3/ nyárok fő irányát, e tárgyban már néhányszor tévedés történt, amit példákkal lehet bizonyítani. Továbbá ezt a szabályozást a maguktól is világos okok miatt - a folyó alsó szakaszán kell kezdeni, és először csak a nagyobb kanyarulatoknál kell belefogni . 3. A malmok és gátjaik szintén a víz nagyobb akadályozói közé tartoznak: 4/ a/ mivel minden egyes malom malomfője 3-4 lábbal a mederfenek fölé emelkedik, b/ mivel a malomgátak a folyó egész szélességét elfoglalják, és azokat a partokkal azonos magasságba szokták emelni. E két dolog szempontjából pedig a szabályozás annyiban lehetséges, hogy mind a malomfőket, mind a malomgátakat amennyire csak lehet, leszorítják, és ha egyes malmokhoz oldalcsatornát alakítanak ki. /.../ A malmok számának csökkentését - amit az ország alsó, legtermékenyebb részeinek példájára - szárazmalmokkal lehet pótolni, a Győrhöz nagyon közel fekvő Rába szabályozását követően kellene végrehajtani. A Sárvár mezőváros feletti árvizek szempontjából elegendőnek vélem, ha az egyes malmokhoz oldalcsatornákat létesítenek.