Bariska István: Német forrásszöveg olvasási gyakorlatok I. Bevezetés és példatár (Levéltári módszertani füzetek 3. Budapest, 1984)
II. Az írással foglalkozó tudomány
ta biztositani ahhoz, hogy az iratokat ki tudjuk betűzni és el tudjuk olvasni, másodsorban pedig lehetővé kivánta tenni az irat keletkezési helyének, idejének s az irő személyének megállapitását s ezzel hozzájárulhatott az irat hitelességének eldöntéséhez. Ma már ezen túlmenően az irástannak mint tudománynak elméleti feladatai is vannak. E feladatkörben az irástan az egyes történeti korok Írásgyakorlatát vizsgálja, változásait magyarázza s az irásfejlődés szakaszait az irás mindenkori jellemző jegyeinek rendszerezése alapián határozza meg. Foglalkozik továbbá az irás fejlődését befolyásoló anyagi feltételekkel, társadalmi szükségletekkel és kulturális-művészeti irányzatokkal. E tágabb feladatkört tekintve az irástan már nem puszta segédtudomány, hanem a művelődéstörténetnek az a része, amely az Írással mint a kommunikáció eszközével és a társadalmi-történeti hagyomány fő hordozójával foglalkozik s annak fejlődését teszi meg vizsgálódásának tárgyává. A középkori irástan vagy paleográfia oktatása korábban - miként másutt is - nálunk általában gyakorlati szin5 ten és módszerekkel történt. Ma már azonban a paleográfia tudománya jelentős eredményeket mutathat fel s ezekhez ami a 11-13. századi Írásbeliséget és irást illeti - magyar tudósok, elsősorban Hajnal István és Mezey László jelentős mértékben járultak hozzá.^ E tudományos részeredmények ellenére nálunk mindmáig nem született meg olyan korszerű paleográfiai kézikönyv illetőleg tankönyv, mint amilyenekkel pl. a velünk szomszédos országok rendelkeznek. Az újkori írástörténet az irástan legfiatalabb hajtása. Az újkori írásismeretet a legújabb időkig általában a forrásszövegolvasás technikai ismereteként kezelték s nem tekintették tudománynak, mint a középkori paleográfiát. Ezt a nézetet az a körülmény is indokolni látszott, hogy az újkori történelem kutatóinak rendkívül gazdag forrásanyag áll rendelkezésükre, amelynek feldolgozásához nem annyira egy újkori tudományos irattanra, mint inkább az olvasás
