Bariska István: Német forrásszöveg olvasási gyakorlatok I. Bevezetés és példatár (Levéltári módszertani füzetek 3. Budapest, 1984)
I. A magyarországi német irásbeliség
BEVEZETÉS A RÉMET IRÍSTAIfBA I. A magyarországi német Írásbeliség Levéltáraink jelentós mennyiségű német nyelvű iratanyagot őriznek, különösen a feudalizmus korából. Mig a nyugati országokban a nemzeti nyelveken irt oklevelek már a 12-13« században /a brit szigeteken jóval korábban/ megjelentek, s a 14-15« században általánossá váltak, a magyarországi okleveles gyakorlatra sokáig a latin nyelvűség volt jellemző. A vulgáris nyelvek használata az Írásbeliség terén általában a városokból indult ki s feltétele a világiak, laikusok Írástudása volt. Franciaországban a lotharingiai gyapjúipar felvirágzása hozta magával az ottani polgárok nemzeti nyelvű Írásgyakorlatát s az a 13. századra már az egész francia nyelvterületen uralkodóvá vált. Az első német nyelvű oklevelek is az e vidékhez legközelebb eső területeken, az Alsó-Rajnavidéken jelentek meg s onnan terjedtek tovább Svájcig, majd a Duna mentén az osztrák tartományokig. A magyarországi német polgárság e vidékekről hozta magával az Írástudást és vezette be az általa lakott városokban a német nyelvű Írásbeliséget. így jöttek létre egyes városainkban már a 1415* században német nyelvű városi könyvek, oklevelek, a városi igazgatás különféle Írásbeli termékei." 1 ' Még királyaink is, német polgárságú városokhoz intézett okleveleikben, leveleikben gyakran a német nyelvet használták. Mohács után, a Habsburg időkben, tovább terjedt a hazai német nyelvű Írásbeliség. A királyi Magyarország területén német nyelvű városi iskolák terjesztették az írástudást a laikusok között. A magyar kamara, amely a szabad királyi és bányavárosok igazgatási és gazdasági ügyeire e századokban felügyelt, nemcsak a német polgárságú városokkal levelezett németül, hanem németül irta jelentéseit a bécsi kamarának és rendeleteit az alsóbb kamarai hivatalnokok közül azoknak is, akik a hazai német polgárság fiai közül kerültek ki.
