Bariska István: Német forrásszöveg olvasási gyakorlatok I. Bevezetés és példatár (Levéltári módszertani füzetek 3. Budapest, 1984)

IV. Német írásformák

nyelvű nyomtatványokban minden más tipust kiszorított, A fraktur maradt a tipikus német nyomdai irás 1941-ig. Német paleográfusok a nyomdai fraktur betűk védelmében fel szokták hozni, hogy azok egymással össze vannak hangolva, mig a humanista Írásból kifejlesztett antiqua betűk egymástól függetlenül, anorganikusán állnak egymás mellett. A másik különbség, hogy a kis- és nagybetűk nem két külön irásfajtából származnak /mint a latin írásban/, hanem egységes stílust képviselnek.*^ A fraktur irás a kézírásban is tovább élt, a legújabb időkig, ha alkalmazási területe lényegesen le is szűkült. Nem a használati Írásban, hanem műtárgyakon, feliratokon, ünnepélyes fejedelmi és más oklevelekben éltek vele. Aktákban és ügyviteli könyvekben csak a cimet vagy a szöveg egyes kiemelt szavait irták ilyen betűkkel. Mig kezdetben a nyomdai fraktur betűi a kézírásokéval azonosak voltak, a 16. század közepén a nyomdai betüformák konvencionálissá merevednek, a kézírásban azonban az irásmesterek művészi hajlama a formák meglehetősen nagy változatosságát hozta létre. Különösen áll ez a nagybetűkre, amelyeket előszeretettel díszítettek, variáltak. A 17. század második felében a fraktur irás nehézkes formái a barokk stílus hatására fellazultak, mozgalmasabbá váltak. A 18. század végén a fraktur irás formái közeledtek a kancelláriai Íráséihoz, olyannyira, hogy a kettő már nehezen különböztethető meg. E helyen közöljük a különböző német Írásformák betűit, 17 Faulmann szerint. 1 NAGYBETŰK /az első sorban a fraktur, a másodikban a kancelláriai illetőleg a 16-17. századi kurzív, a harmadik sorban a modern kurzív irás jellegzetes betüformai/ .. 1. 2í 25 í bt J- í 4 3 » i W « *' 2. A X C JSr I / tf f / 4 £ 7R X O ^-a jx W/J gwff j? m & & \