Sárközi Zoltán: Kisebb érdekképviseleti fondok : Repertórium (Levéltári leltárak 87. Budapest, 1988)

Bevezetés

BEVEZETÉS A Magyar Országos Levéltár IV. osztálya, a jelenlegi Kapitalizmuskori Osztály Z szekciójának elődje, működése során már jelentetett meg egy alkalommal érdekképviseleti szervről repertóriumot, SÁRKÖZI ZOLTÁN: A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara. Repertórium. Budapest, 1969. (Levéltári leltárak 48.) címmel. Több mint másfél évtized múlva a mennyiségre jóval kisebb egyéb érdekképviseleti fondok kéziratos leltárai is kiadható állapotba kerültek. Ezeket gyűjtöttük össze jelen repertóriumunkban. Közülük egyedül a Budapesti Áru- és Értéktőzsde fondjának és kapcsolt részeinek iratanyaga maradt fenn többé-kevésbé sértetlen állapotban, míg az összes többi csak töredékekben. Különösen sajnálatos, hogy a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének felszabadulás előtt keletkezett iratai csaknem teljes egészükben elpusztultak. Rekonstruálásuk más fondokból alig-alig lehetséges. A legfőbb érdekképviseleti szervek — amint ez a repertóriumból magából is kitűnik — részt vettek a különleges feladatokat ellátó szakmai érdekképviseleti szövetségek megalapításában, illetőleg mint tagegyesületek a saját hatáskörükbe vonták őket. Látható tehát, hogy az érdekképviseleti szervek a kapitalizmus korában valójában igen szoros egységet alkottak. Az iratanyag beszállítására viszonylag korán sor került. Az 1953 és 1961 között működő Központi Gazdasági Levéltár fennállásának legkorábbi éveiben, 1953 és 1956 között vette át az érdekképviseleti fondok legjelentősebb hányadát. Egyes fondokban, pl. a Budapesti Ara- és Értéktőzsde iratanyagában ezzel párhuzamosan voltak már elsődleges rendezések is. Az anyag középszintű rendezése azonban lényegében csak 1962 után, a Magyar Országos Levéltár IV. osztályának megalakulásával indulhatott meg. A legjelentősebb fondcsoportot a Budapesti Árú- és Értéktőzsdének, valamint tartozékainak iratai alkották. Ezek rendezésére 1967-ben került sor. A munka során részben az eredeti levéltári rendet állítottuk helyre, mégpedig a proveniencia elvének szabályai szerint, részben a tárgyi összetartozás szerinti elvnek szereztünk érvényt, főleg olyan esetekben, amikor az eredeti összetartozás nem volt megállapítható, vagy helyreállítható. 1968-tól 1978-ig, tehát közel egy évtizeden keresztül folyt az anyag további középszintű tárgyi, illetve kiegészítő, valamint átrendezése, melynek eredményeképpen az ötödik ötéves tervciklus végére lényegében elkészültünk nemcsak a rendezéssel, hanem a raktári jelzeteléssel, mintaállványozással, sőt a kéziratos repertóriumokkal is. Ez a munka biztosította jelen repertórium végleges formába öntését, bár — mint üyen esetekben történni szokott — a repertórium összeállítása során az anyagban most is akadt még jócskán korrigálni, és átrendez ai való. Ez történt pl. a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége fondjának esetében. A repertórium iratanyaga 16 fondból áll. Ezek között van két állagos fond 14 állaggal, valamint 14 állagtalan fond. Az állagos fondok 301 raktári egységből állnak, 41.27 iratfolyóméter terjedelemben. Az állagtalan fondok terjedelme: 378 raktári egység 46.27 iratfolyóméterben. A 16 fond teljes terjedelme tehát 679 raktári egység 87.54 iratfolyóméterben.