Sárközi Zoltán: Kisebb érdekképviseleti fondok : Repertórium (Levéltári leltárak 87. Budapest, 1988)

Budapesti Áru- és Értéktőzsdei Tagok Alkalmazottainak nyugdíjintézete (Z1042)

BUDAPESTI ÁRU- ÉS ÉRTÉKTŐZSDEI TAGOK ALKALMAZOTTAINAK NYUGDÍJINTÉZETE Z1042 i 1893-1949 Terjedelem: 8 raktári egység, 0.54 ifm. Annak ellenére, hogy a nyugdíjintézet szabályzatát csak 1893. március 2-án alkották meg, 1891 óta kivételes esetekben adtak nyugdíjat. A belépés kötelező volt. Az alkalmazottak fizetésük 4%-át adták be, amit a Tőzsde 2%-kal kiegészíthetett, de ugyanakkor a Tőzsde az összes befizetések kétszeresével járult hozzá az alaphoz, 10 évi szolgálat után már nyugdíjba lehetett menni. Az özvegyi igény 60%-os, az árvák igénye 20%-os volt. Ügyintézése a Tőzsdetanács, illetve a Titkárság hatáskörébe tartozott. Itt kezelték az anyakönyveket és az iratokat. Vagyona már 1893 előtt 13.285 Ft. 05 krajcárt tett ki, az idők folyamán ez állandóan emelkedett: 1897-ben 90.907.29 forint 1909-ben 464.568.58 korona 1918-ban 1,244.998.99 korona 1925-ben 12,613.724.97 korona 1927-ben 1,372.76 pengő Mérlege a Tőzsde általános mérlegével együtt készült el. 1927 óta azonban nem kezelték külön a nyugdíj-vagyont. Az 1926. és 1928. években meghozott törvények ugyanis módosították az addig érvényben lévő nyugdíjszabályzatot. Az 1928. évi XL. tc. szerint az alkalmazottakat bejelentették az OTI-ba, illetőleg a MABI-ba. így a Tőzsde nyugdíjalapja a „vállalati nyugdíjkiegészítő pénztár"-ra szállt át, melyet az államhatalom továbbra sem ellenőrzött. 1936-ban a nyugdíjalapba 336.549.96 pengő a nyugdíjtartalékba 160.000 pengő végül a tartalékalapba 200.000 pengő Összesen: 696.549.96 pengő folyt be. Ezek az összegek szolgáltak alapul egy később ismét létrehozandó nyugdíjintézet számára. 1942. január 1-én valóban meg is jelent az új alapszabály a Budapesti Áru- és Értéktőzsde Tisztviselői és Szolgái Nyugdíjintézete részére. Ez vette át az eddig működő nyugdíjbizottság tennivalóit. A nyugdíjintézet vagyonának nagy része az 1940-ben 750.000 pengőért megvásárolt, Bp., XI., Váli utca 4. sz. és a Bp„ V., Visegrádi u. 40. sz. alatti bérházakban feküdt. A tagok változatlanul fizették a járulékokat, melyeket a Tőzsde befizetésekkel egészített ki. 10 év után a szolgáltatási alap 40%-ával lehetett nyugdíjba menni. Ez évente 2.5%-kal emelkedett, mindaddig, míg el nem érte a 100%-ot. Ä nyugdíjintézet ügyvitelét változatlanul a Tőzsde intézte, de vagyonát most már ismét köteles volt a sajátjától elkülönítve kezelni. A nyugdíjpénztár felügyeleti szerve ekkortól kezdve a Magyar Kir. Pénzügyminiszter lett. A felszabadulás utáni korszakban, 1949 májusában az összes nyugdíj járandóságok összege 12.572 forintot tett ki, melyet 49 személy közt osztottak szét. a) Általános iratok csomó tétel 1. A Tőzsde alkalmazottai nyugdíjügyének fejlődése 1893-1937 2. A nyugdíjügy rendezésére vonatkozó elaborátum é.n. 3. Nyugdíjalap vagyona 1911-1927 4. Nyugdíjasok névjegyzéke 1926-1949 5. Az 1931 —1941 között történt nyugdíjazások 1931-1941 6. Nyugdíjügy rendezésével kapcsolatos jelentések, levelezés, alapszabálytervezetek 1936-1944 7. Alapszabályok 1935,1938, 1942,1944. 8. Vállalati nyugdíjpénztárak ismertetése 1937 9. Nyugdíjpénztár alapszabályának összehasonlítása a Nagybátony-Újlaki Rt. nyugdíjpénztári alapszabályaival 1939 10. Nyugdíjbizottsági jegyzőkönyvek 1940-1945 11. Nyugdíjbizottság iratai: tagválasztás, meghívók 1939-1944 12. Nyugdíjalap matematikai mérlege 1937,1941 13. Dr. Kende Érnő helyettes főtitkár nyugdíjügye 1941-1942 14. Nyugdíjpótlék különbözet 1941-1942 15. Nyugdíjintézeti tagok évi lakbérilletménye é.n. 16. Jelentés a nyugdíjjárulékokról 1942 17. Mérleg 1942 18. Nyugdíjasok bejelentései szolgálati és egyéb ületményeikről 1945