Vass Előd: Bírósági levéltárak : Repertórium (Levéltári leltárak 84. Budapest, 1988)

Bevezetés

BEVEZETÉS E repertórium a XVIII.—XIX. századi feudális felső fokú (országos hatáskörű) bírósági szervezet jogszolgáltatásának fentmaradt iratairól nyújt áttekintést. A XVIII. században az államigazgatás különféle ágazataihoz hasonlóan, a jogszolgáltatás menetében, a bírósági szervezet felépítésében és ügyvitelében is jelentős változások mentek végbe. E változások felülről, az uralkodók részéről kiindult kezdeményezések eredményei voltak. A feudális jogszolgáltatás vonatkozásában a legjelentősebbek, a UI. Károly király 1723. évi és 1729. évi bírósági reformjai, valamint II. József császár, 1785/87. évi rendelkezései voltak. III. Károly király 1723. évi decretuma rendelte el, hogy a Kir. ítélő Tábla a törvényszünetek kivételével, ezután folyamatosan ülésezzen. Az üléseken az ítélőmestereknek hivatalos kötelességük szerint teljes számban folyamatosan kivétel nélkül jelen kell lenniük, s mással nem helyettesíthetők, in. Károly király 1729. évi decretuma szerint az igazságszolgáltatás folyamatának meggyorsítása érdekében a peres ügyek felvételében és megvitatásában a Kir. Curián pontos sort kell tartani, ezek szerint elrendelte, háromnál több iratváltást meg ne engedjenek, s ugyanígy a szóváltások száma a kifogásokat illetőleg háromon, az ügy érdekében pedig legfeljebb, ha a bíró szükségesnek tartaná a négyen túl ne terjedjen. A későbbi, II. József császár által hozott rendelkezéseket összefoglalva az „Igazságszolgáltatás Új Rend"-jének (Novus Ordo Justitiae), vagy másként „József-féle Igazságszolgáltatásinak (Justitia Josephina) nevezték. Ebben a négy és fél éves korszakban, 1786. január 1.-1790. május 1. között, nemcsak a bírósági szervezet alakult át, hanem az ügyiratkezelés és az irattározás is teljesen új alapokra került. A most ismertetésre került iratanyagunk mennyiségileg legnagyobb része is, a „Novus Ordo" bevezetése utáni korszakból (1786—1848) a legfelsőbb bíróságok irataiból maradt fenn. A magyar bírósági szervezet legfelsőbb jogszolgáltatási fóruma ekkor a Kir. Curia volt, amely két felsőbíróságot, a hétszemélyes táblát és a kir. ítélő táblát foglalta magában. A XVIII.—XIX. századi magyar jogszolgáltatás és a bírósági szervezet felett a felügyeletet a m. kir. udv. kancellária gyakorolta. E tekintetben csak az 1786—1790-es évek jelentettek változást, amikor ezt a szerepet a hétszemélyes tábla látta el. A Kir. Curia kifejezés, tehát a két ítélő tábla közös elnevezésére szolgált, illetve azok szervezeti egységét jelentette. E szoros szervezeti egységet az is mutatja, hogy a hétszemélyes táblának referens bírói nem is voltak, a peres ügyeket itt is a kir. ítélő tábla előadói referálták. A kir. ítélő táblán történt a hétszemélyes tábla által hozott ítéletek kihirdetése, valamint a perek kiadományozása és irattározása is, s ennek megfelelően a Kir. Curia pecsétje is a kir. személynöknél, a kir. ítélő tábla elnökénél volt. Az eddig egy közös iratanyagot képzett Kir. Curia, 1786. január l-jétől kezdve szétvált, ezután két külön irattárba foglalt, hétszemélyes tábla a kir. ítélő tábla, két külön állagot képezett. A korábbi iratanyagot — kiadott utasítás szerint —, 1786/87-ben erősen megselejtezték, s a fennmaradt csekélyebb mennyiségű iratot számozott (fond-)sorozatba osztották be és irattári jelzettel látták el. A folyó peres ügyek iratainál, pedig 1786—1790 kőzött, az új „kútfőtételes" irattári rendszer alkalmazásával, az iktatást vezették be. A „Novus Ordo Justitiae" összeomlása után, a korábbi (1786 előtti) megselejtezett és (fond-)sorozatokba osztott iratok, sorozat- és folyószámos irattári rendszerét folytatták. így 1790-ben a „kútfő-tételes" irattári rendszer megszűnt, s ezért a „Novus Ordos Justitiae" korának iratai, a többitől teljesen eltérő különkezelt irattári anyaggá váltak. Az 1790. évi összevonás nyomában, amikor a Kir. Curia két felsőbíróságának irattára ismét egyesült, annak irattári rendje az 1786/87. évi selejtezés és rendezés rendjében folytonos kiegészítésekkel maradt fent és gyarapodott. A későbbi kiegészítések között a következő országos hatáskörű felsőbíróságok iratainak a Kir. Curia levéltárába kerülését vehetjük számba. A kir. személynökök levéltárát, amely a személynökök és két személynöki ítélőmester jogszolgáltatási tevékenységéből eredő iratait tartalmazta. Az eredeti kir. személynöki levéltárat megszűnése után a régi kir. curiai levéltárba helyezték el, s ott a kir. személynöki levéltár eredeti anyagának egy részéből, Kendelényi Ferenc orsz. allevéltárnok selejtezése után, az 1870es években, mestereségesen létesített (fond-)sorozat jöttek létre. A nádori ítélőmesteri levéltár szintén a régi kir. curiai levéltárba került, s ott az 1870-es években Kendelényi Ferenc orsz. allevéltárnok, az 1650—1722 közötti évekből származó, eredetileg a felperesek betűrendjében rendezett irataihoz mutatót készített. Az iratanyag más részeit kiselejtezte. Az országbírói ítélőmesteri levéltár az eredeti levéltár keretében fennmarad iratok töredékére redukálódott. Ezt az eredeti leváltárat a Justitia Josephina korában bevonták a kir. ítélő táblára és ott szétbontották. Tehát e levéltár szerves iratanyagát tulajdonképpen csak az 1790—1848 közötti működése képezte. Ezenkívül, az 1663—1723 közötti időszakból fennmaradt perek, a régi levéltár egy töredékét jelentik, amelyeket a Justitia Josephina korában, a selejtezés során megtartottak. A tárnoki levéltár anyagát kizárólag a tárnokmestereknek mint az alájuk rendelt sz. kir. városok felettes hatóságainak működéséből eredő iratok alkotják. A tárnoki levéltárat is a Justitia Josephina korában beszállították a kir. ítélő táblára, ahol az eredeti levéltár iratait megselejtezték és a megmaradókat pedig három (fond-)sorozatba osztották be. A tárnoki levéltár szerves iratanyagát szintén kizárólagosan az 1786 utáni működéséből keletkezett iratok alkotják, amelyeket 1861 után a régi kir. curiai levéltárba helyezték el. A Kir. Curia székhelye 1725 óta Pesten a mai Curia utcában volt. 1849 után a régi kir. curiai levéltárat, amely az 1724— 1848 közötti korszak megmaradt iratanyagát tartalmazta, a pesti Cs. Kir. Kerületi Főtörvényszék (K. K. Oberlandesgericht Pesth) kezelésébe rendelik. Az abszolutizmus kori ügyek tárgyalásához sok iratot kiemelnek és más ügyiratokhoz csatolnak. A régi kir. curiai levéltár ilyen módon a végső alakját 1861 után, a visszaállított Kir. Curia keretében nyeri el. A régi kir. curiai levéltár iratanyaga még a régi Kir. Curia épületében, Verzár Manó orsz. levéltárnok és Kendelényi Ferenc orsz. allevéltárnok által felvett, 1875. június 28-án kelt fondjegyzéke szerint 57 számozott (fond-)sorozatot alkotott. Ez a régi kir. curiai levéltár az Országos Levéltár állományába 1878-ban került be. Az idekerült anyagáról, Kendelényi Ferenc orsz. allevéltárnok, 1879. május 30-án felvett fondjegyzéke szerint megállapítható, hogy az már 64 számozott (fond-)sorozatot alkotott. A régi kir. curiai levéltártól külön más országos, kerületi, megyei és városi hatáskörű bíróságok iratai az Országos Levéltár őrizetébe 1876—1951 közötti időszakban több alkalommal is kerültek be. Ilyen esetet jelentett az erdélyi kir. (marosvásárhelyi) ítélő tábla levéltára is, amely az 1737—1848 közötti erdélyi felsőbíráskodás iratait őrizte. Az erdélyi kir. ítélő tábla anyagát több más bírósághoz hasonlóan közvetlenül az Országos Levéltárba szállították be. Később ennek iratai az 1945. évi tűzvészben nagyrészt elpusztultak.