Vass Előd: Bírósági levéltárak : Repertórium (Levéltári leltárak 84. Budapest, 1988)

Kúriai Levéltár

tal az irattárnak hetenként átadott iratokról készült nyilvántartó jegyzékek találhatók. A 6—9. csomóban az irattárban visszamaradt, irattári jelzetet nem kapott kérvények, folyamodványok, amelyek a folyamodó felek névkezdőbetűi szerint rendezetten nézhetők át. A kutatás a segédeszközök teljes hiányában, a fenti áttekintés szerint, egyenkénti átnézéssel lehetséges. 1. csomó 2. csomó 3. csomó 4. csomó 5. csomó 6. csomó 7. csomó 8. csomó 9. csomó Expedi toratus Expeditoratus, et Acta Advocatu Pauperorum Registratura Registratura: Instantiae A—E F—K L—P Q-z 1786—1790 1786—1789 1786—1790 1786—1790 1786— 1790 1787— 1802 1788— 1801 1788—1802 1788—1800 TABULA PROVINCIALIS 064 TABULA PROVINCIALIS IRATTÁRÁNAK MARADVÁNYA 1786—1790 Terjedelem: 7 r.e. (7 csomó) = 0,98 ifm. A Tabula Provincialis az alsó-ausztriai Landtafel mintájára Budán felállított hivatalát közvetlenül a Hétszemélyes Tábla alá rendelték. Célja a birtokosok és a birtokok, és az utóbbiak adó terhelésének, nyilvántartására alkalmas, valamilyen országos telekkönyv lett volna. Azonban II. József 1787. április 2-án kelt nyílt parancsán alapuló szervezés csak 1788-ban került olyan helyzetbe, hogy az új intézmény működését elkezdhette. A Provinciális Tábla és a mellette szerveződő Országos Hiteleshelyi levéltár belső személyzete csupán 1789 októberében vált teljessé, amikor is pár hónap múlva, az egész intézmény működése, 1790. május l-jén megszűnt. A Tabula Provincialis néhány hónapos működéséből csak hét csomónyi iratanyag maradt fenn. Az 1—2. csomóban a megyék latin nevének betűrendjében a lakott helységek és puszták helynévjegyzékei találhatóak. A 3—6. csomóban az egyes megyék birtokosairól készített különféle összeírások maradtak fenn. A 7. csomóban pedig az intézmény működésére vonatkozó kézírásos és nyomtatott felsőbb rendelkezések vannak. A kutatáshoz semmiféle segédlet sincs, az iratanyagban csak egyenkénti átnézéssel lehet tájékozódni. 1. csomó Helynévmutatók: Abaújváriensis — Posoniensis 2. csomó Helynévmutatók: Sárosiensis — Zempléniensis 3. csomó Birtokmutatók: Abaújváriensis — Hontiensis 4. csomó Birtokmutatók: Jauriensis — Strigoniensis 5. csomó Birtokmutatók: Szatmáriensis — Veszprémiensis 6. csomó Birtokmutatók: Zabolchiensis — Zólyomiensis 7. csomó Normalia 1786—1790 1786—1790 1786—1790 1786—1790 1786—1790 1786—1790 0 65 KÁPTALANI LEVÉLTÁRAK FELTERJESZTETT ELENCHUSAI ÉS MUTATÓI 1280—1787 (1875) Terjedelem: 92 r.e. (90 kötet, 2 téka) = 4,70 ifm. II. József 1786-ban elrendelte a káptalanok hitelesheiyi működésének beszüntetését, s a Hétszemélyes Tábla útján az egész hiteleshelyi iratanyag központi irányítás alá helyezéséről is döntött. A Hétszemélyes Tábla intézkedésére a rendezési és lajstromozási munkák, illetve a segédkönyvek másolása 1786-ban a hiteleshelyeknél megindult. A hiteleshelyek bekért segédkönyveit (elenchus és mutató) a Hétszemélyes Tábla a közvetlenül alája rendelt Tabula Provinciális, illetőleg az utóbbi mellett létrehozott Országos Hiteleshelyi levéltár számára gyűjtötte össze. Ilyen módon 1786—1789 között az országban működő 16 káptalan közül 10 káptalannak a segédkönyveit sikerült a Hétszemélyes Táblának összegyűjtenie. Az egyházi hiteleshelyek működésének végleges beszüntetésével 1875—1881 között még négy további káptalan küldte be segédkönyveit, s két káptalan pedig 1949—1951 között küldött egy-egy kötetet, az ott visszamaradt József-kori sorozatának kiegészítésére. A hiteleshelyi levéltárak iratrendszere az itt tárgyalt elenchusok és mutatók beosztása és használatának módja különböző és helyi gyakorlatban alakult ki.