Sárközi Zoltán: Bányászati fondok : Repertórium (Levéltári leltárak 83. Budapest, 1985)

Első Dunagőzhajózási Társaság Pécsi Bányaigazgatósága

A szénbányákba, melyek Pécs, Szabolcs, Somogy és Vasas területén 13,5 km hosszúságban húzódtak, 1893-ban 9 817 014 forintnyi tőke volt befektetve. A saját bányatelkek 15507574 m

2-t, a bérelt bányatelkek pedig 4821529 m

2-t, összesen 20329103 m

2-t tettek ki.

7 A századfordulóra a társulat elérte Pécs környékén térbeli kiterjedésének teljességét. Kőszén területe 15 km hosszúságra emelkedett, A tulajdonjogon vagy haszonbérletben birtokolt bányatelkek pedig 22157734 m

2-re nőttek, miközben 659 kat. hold, illetőleg 379 hektár mezőgazdaságilag hasznosítható földterület is csatlakozott a kiterjedt bányavidékhez. Ez most már magába foglalta a püspöki, a hosszúhetényi és a karászi határok egyes részeit is.

8 A terjeszkedés mögött hatalmas tőkék húzódtak meg. Az Első Dunagőzhajózási Társaság gazdasági tevékenysége három, egymást kiegészítő területen folyt: a folyami gőzhajózást a hajóépítés és a kőszénbányászat egészítette ki. A részvényesek egy-két sikertelen üzleti évet leszámítva, kezdettől fogva komoly nyereségekre tettek szert. Az 1858. január elseje utáni évekre az osztrák kormány kötelezte magát a társaság részvénytőkéjének 8%-os kamatjával egyenlő minimális tiszta haszon biztosítására. Ez időtől fogva ugyanis a krími háborút követő párizsi kongresszus végzéseinek értelmében, a „Duna-akta" életbe léptetése nyomán megszűnt a társaság kizárólagos privilégiuma a Duna-hajózásban, ami elsősorban az Al-Dunán éreztette hatását. Az állami támogatás és a velejáró kötöttségek az 1883. esztendőig tartottak.

9 Nem véletlen, hogy éppen erre a korszakra esett pl. az ,egyesült Magyar Gőzhajózási Társaság"-nak 1874-ben történt megvásárlása. A volt tulajdonosok 25000 db ún. „élvezeti jegyet" kaptak, melyek alapján a 6%-ot meghaladó mindenkori osztalék 10%-a őket illette meg. 1880-tól kezdve azonban 1915-ig bezárólag az „élvezeti jegyek" nem gyümölcsöztek, ami azt jelentette, hogy a vállalat üzletmenete mérsékelt hozadékot eredményezett,vagy egyenesen veszteséges volt.

10 A nemzeti hajózási vállalatok és a vasutak versenye következtében, a XIX. század utolsó évtizede előtt a Társulat már kifejezetten veszteségesen gazdálkodott. Ennek következtében 1888-ban ismét kénytelen volt az osztrák kormány segítségét igénybe venni. Az államsegélyt a XX. század elején is folyamatosan kapta.

11 Ilyen általános keretek közé kell beágyaznunk a Pécs vidéki kőszénbányászat fejlődését. Amikor 1880-ban a vállalat fennállásának 50 éves jubileumát ünnepelte, a háromféle üzemág az alábbiak szerint aranylott egymáshoz: A folyamhajózási nyugdíjpénztárnak 1882-ben összesen 1898 tagja volt, akik közül 840 fő volt a szárazföldi alkalmazott és 1058 fő a hajós. Az óbudai, a korneuburgi meg a turnu-szeverini hajógyárakban 3 000 munkás és alkalmazott dolgozott. A pécsi kőszénmedence bányáiban 2800 alkalmazott és nagyrészt kolonizált munkás talált tevékenységi lehetőségeket.

12 Nyilvánvaló tehát, hogy a háromféle magyarországi gazdasági ágazat között bizonyos egyensúlyi helyzet állt fenn. A szénbányászat volt a legstabilabb. A nagy egészen belül, ezt mindig haszonnal művelték. Ennek okát helyesen látták már a kortársak is: „ . . . a legtöbb állam hatalmas kereskedelmét és iparát s ez által közvetve gazdaságát a kőszénnek köszöni, melyek után bátran állíthatjuk, hogy valamely ország gazdasága és nemzetgazdászati szempontból való fellendülése részben a kőszénnek megfelelő mennyiségben való előfordulásától függ."

13 A Pécs melletti kőszénbányák a legjelentősebb hazai barnaszéntelephelyek voltak. Szenük fűtőértéke igen magas, csak az angol Cardiff-szén múlta felül őket. Közel háromnegyed részben alkalmasak a kokszgyártásra, a maradék negyedrész zömmel agyagpalából állott.

14 A kitermelés emelkedését az alábbi számok mutatják: 1853-ban 22628 mázsa szenet bányásztak, 1893-ban már 4 868630 mázsát. 1853 és 1893 között összesen 112 518 279 mázsa volt a felszínre hozott barnaszén mennyisége. A szénbányászattal párhuzamosan elég korán kialakult a szén feldolgozása. Elsősorban a brikett- és a kokszgyártás. Ezek termelési adatai a következők: 1867-ben 37440 mázsa brikettet állítottak elő, 1893-ban 341890 mázsát. 1867 és 1893 között összesen 6 444 564 mázsa volt a feldolgozott brikett mennyisége. 1861-ben 6 000 mázsa volt a kokszosított szén, 1893-ban pedig már 31 889 mázsa. 1861 és 1893 között öszszesen 2 272 244 mázsa. A kitermelt szén felét maga a vállalat használta fel, míg a többit külső üzletfeleknek adta el. Ez utóbbiak közé számított a sajtolt szén (brikett) és a pirszén (koksz) teljes mennyisége.

15 A századfordulóra a széntermelés tovább emelkedett. 1898-ban elérte pl. a 6 525 100 mázsát. Hasonló mértékben nőtt az eladás is. 1897-ben pl. 4135406 mázsát sikerült a vevők közt elhelyezni. A pécsi szén legnagyobb külső fogyasztója a Magyar Kir. Államvasutak voltak, az évi kb. 2 millió mázsa kőszén megvásárlásával. Kb. negyedszázada a budapesti malmok, a szesz- és a kartongyárak is ezt a szénfajtát fogyasztották, évente kb. 500000 — 700 000 mázsát kitevő mennyiségben.

16 Állandó vevők lettek az akkor még létező magánvasutak, valamint az Első Dunagőzhajózási Társasággal párhuzamosan működő egyéb folyami gőzhajózási társulatok.

17 A feldolgozás továbbfejlődésének bizonyítéka, hogy 1900 után a tojásalakúra préselt brikettszénhez szurokkeveréket készítettek. Az így nyert új terméket „boulett"-nek vagy egyszerűen „tojásszén"-nek nevezték el. 1906-ban ebből külső megrendelők számára 205 143 mázsa készült el.

18