Sárközi Zoltán: Bányászati fondok : Repertórium (Levéltári leltárak 83. Budapest, 1985)

Unió Bányászati és-Ipari Rt.

UNIÓ BÁNYÁSZATI ÉS IPARI RT. (Z 1409, Z 1410) 1920-1939 Terjedelem: 7 raktári egység, 0,84 ifm. A részvénytársaság az 1920. január 2-án tartott alakuló közgyűlés által elfogadott alapszabályok szerint működött. Tárgya: iparvállalatok, iparjogok, erőművek, bányák, bányatermékekre vonatkozó kutatási jogok, egyéb bányajogosítványok és bányatulajdonjogok megszerzése, ipartelepek, erőművek, bányák üzembe helyezése, üzemben tartása, bányatermékek, valamint más ipari nyersanyagok termelése, feldolgozása és értékesítése, más hasonló célú vállalatok vagy azok részeinek megszerzése, ezekkel kapcsolatos iparágak és kereskedővállalatok létesítése, továbbá üzemeltetése, általában mindennemű az ehhez, vagy az ezzel kapcsolatos üzletkörhöz tartozó ügyletek kötése. Tartama: határozatlan időre terjedt. Székhelye és főtelepe: Budapest, üzlete: VI., Andrássy út 5. sz. Alaptőkéje: 4500000 korona, mely 22500 darab, egyenként 200 korona névértékű, bemutatóra szóló részvényre oszlott. Az igazgatóság legalább 3 és legfeljebb 12 tagból állhatott.

1 A vállalat alapításában részt vett a Magyar—Olasz Bank Rt., a Magyar Városi Bank Rt. és az Allgemeine Depositenbank, Wien.

2 Az alaptőke a korona elértéktelenedése miatt szinte már az alapítás időpontjában 8900000 koronára emelkedett. 1920. december 26-án 15000000 korona, 1923. január 8-án, újabb emelés következtében 30000000 korona, végül ugyanez év november 21-én 45 000 000 korona. Ez utóbbi összeg 225 000 darab, egyenként 200 korona névértékű részvényből tevődött össze.

3 Közben egyesült a Várpalotai Iparművek Részvénytársasággal. így jutott hozzá a várpalotai — zömmel lignitet adó — szénbányához és a mészégetőhöz. Az előbbinek állítólag 50, az utóbbinak 40 vagon volt a napi termelési kapacitása. Ezeken kívül egy, évi közel 10 millió darab tégla, illetőleg cserépáru gyártásához berendezett tégla- és cserépgyár lett a részvénytársaság tulajdona. A profilváltozás következtében részvényeinek 75%-a a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársasághoz, 14%-a a Kohner Adolf és Fiai cég birtokába, maradék 11%-a pedig magánfelek használatába került, illetőleg maradt. A vállalat jövedelmezőségének jele, hogy 1670000 dollárra becsülhető rejtett vagyonnal rendelkezett.

4 A termelés bővülésének jele, hogy valóságos teljesítménye 1924-ben kedvezően alakult: 1440000 q lignit, 1440000 q szén, 31500 q mész és 2155 000 darab tégla került ki Várpalotáról. Nemcsak a hazai fogyasztás számára, hanem exportra, a szomszédos Ausztria részére is. Az 1924. évi december 31-i mérlegszámla szerint 5288 023 568 korona volt az ingatlanok, ingóságok és a készletek értéke, kétszer akkora a hitelek felvételéből eredő adósság, mint amennyivel a külső ügyfelek tartoztak a vállalkozásnak. A nyereségáthozat az előző évről 12598447 koronát tett ki, amihez újabb 195 286 076 korona járult. A részvénytársaság 1920 és 1924 között végig nyereséges volt, mindig fizetett osztalékot.

5 Az 1926. április 24-én bekövetkezett felértékeléssel kapcsolatban az alaptőkét 450 000 pengőben állapították meg és a részvényeket 5:1 arányban vonták össze. Az üzletmenet 1925-ben nem alakult szerencsésen. Év végén 26645 pengő volt a veszteség.

6 Az 540 kat. hold földbirtokkal és 42 munkáslakóházzal rendelkező részvénytársaság gyengeségei egyre jobban kiütköztek. A Magyar Nemzeti Bank budapesti intézetének 1926. januári hitelinformációja szerint: „A bányaművek Várpalotán vannak. A termelt szén „Lignit" néven ismeretes és az.ország leggyengébb kalóriájú fűtőanyagai közé tartozik, melynek elhelyezési lehetősége tavaly óta állandóan csökkent. Jelenleg alig van fogyasztója és a napi termelés csekély néhány vagont tesz ki. A vállalat, hogy szenét értékesíthesse, hosszabb idő óta külföldi pénzcsoportot keres, melynek célja volna Várpalotán nagyobb villamos erőművet létesíteni. Megjegyzik azonban, hogy az ott fellelhető mennyiség nem áll arányban az ily nagy tőkét igénylő befektetéssel."

7 1928-ban havonta mintegy 650 vagon lignitet termeltek. Az üzemek modern berendezésűek voltak, a műszaki és a kereskedelmi vezetés szakszerű, a cég pénzügyi kötelezettségeinek rendben megfelelt.

8 Mindezek ellenére változatlanul veszteséges maradt. 1925 óta a részvényeseknek nem adtak osztalékot. Időközben a cég központja Budapesten, az V. ker. Arany János u. 25. sz. alatt állapodott meg. A 10 forintot érő részvényekből 25 darab tett ki egyetlen tőzsdei kötést. Az 1935. évi termelés az alábbiak szerint alakult: 2 963 700 q nyersszén, 2620 600 q szárított szén.

9 Az 1929—1933. évi világgazdasági válság hatásai tovább mélyítették a vállalkozásnak a kedvezőtlen termelési adottságokból következő, amúgy is veszteséges jellegét. Egyre nehezebb lett az alacsony fűtőértéket képviselő lignit és a szén értékesítése. Szerencsére a Várpalotához közel fekvő Péti Nitrogén Műtrágyagyár Rt. üzemeinek,