Sárközi Zoltán: Bányászati fondok : Repertórium (Levéltári leltárak 83. Budapest, 1985)

Első Dunagőzhajózási Társaság Pécsi Bányaigazgatósága

A technikai fejlődés azonban alig változtatott valamit a munkások helyzetén. A jellegzetes bányászbetegségek: a gyakori szilikózis, az emésztőszervi bántalmak és a balesetek változatlanul tizedelték soraikat.

33 A századforduló táján ezekhez járult még az élelmiszerárak emelkedése és az általános drágaság. így azután az 1905. évi oroszországi polgári demokratikus forradalom idején Magyarországon is kibontakozó gazdasági, politikai válság közepette a Pécs vidéki bányászok kitartó, makacs tömegsztrájkba kezdtek. Követeléseik világosan utaltak arra, hogy a szocialista eszmék ekkorra már mély gyökereket vertek soraik közt. Helyzetükön jelentékeny bérkövetelésekkel akartak változtatni. A hatósági erőszak azonban velük szemben a tőkéseket segitette. A tömegsztrájkot 1905—1906 folyamán leverték, a bányászszakszervezetet pedig feloszlatták.

34 A harc ezzel nem ért véget. 1907-ben, majd 1908-ban folytatódott. A bérkövetelések ekkor részleges eredményekkel végződtek.

35 1913-ban és 1914-ben újabb megmozdulásokra került sor. Most szocialista politikai célok megvalósításáról, a szervezkedések általánosabbá tételéről is szó volt. Az I. világháború árnyékában kitört sztrájkot ismét leverték, de a tőkések a bérkövetelések vonatkozásában kénytelenek voltak engedményeket tenni.

36 Az Első Dunagőzhajózási Társaság, melynek 1869. február l-e óta Budapesten Forgalmi Igazgatósága működött,

37 az I. világháború küszöbén, 1914-ben 63 000000 korona alaptőkével rendelkezett. Bár folyamhajózása ekkor már a hanyatlás képét mutatta, még mindig egyike volt az Osztrák-Magyar Monarchia legerőteljesebb kapitalista vállalkozásainak.

38 Ezek a keretek szabták meg a Pécs melletti kőszénbányák életkörülményeinek alakulását. Az I. világháború addig nem tapasztalt helyzetet teremtett a bányászok számára. A Monarchia valamennyi szénbányája hadi üzem lett, a bányászok katonai parancsnokságok felügyelete alatt végezték munkájukat. A háborús erőfeszítések érdekében a munkaidőt a napi 8 óráról 10 órára emelték fel. A fokozódó nélkülözések és a kimerültség folytán — mindenféle tilalom ellenére — 1917. május 16-án kirobbant az újabb sztrájk. A munkásügyi panaszbizottságok a követelések nagy részének teljesítését javasolták a munkaadóknak, mindamellett a sztrájkok 1918. január 21— 22-én, majd február 13—17-én folytatódtak. Végül 1918. május 20-án a bányamunkások csatlakoztak a Pécsett kitört katonai lázadáshoz is.

39 1918. október 31-én Magyarországon polgári demokratikus forradalom vette kezdetét. A forradalom azonban Baranya vármegye tekintélyes részében és Pécs városában, valamint a hozzá tartozó bányavidéken mindössze két hétig éreztette közvetlen hatását. 1918. november 14-én ugyanis szerb megszálló csapatok vonultak be Pécsre és környékére, ahol közel 3 évig maradtak. A munkásság és a polgárság mindvégig hazafias magatartást tanúsított, amit az 1919. február 22-e és március 13-a között lezajlott politikai sztrájk fényesen bizonyított. A szerb megszállókat meghátrálásra kényszerítették és biztosították Pécsett és vidékén a normális életfeltételeket. Mindez 1919. március 21-ig tartott, amikor Budapesten kikiáltották a magyarországi Tanácsköztársaságot. A szerb hatóságok szembefordultak ezzel az irányzattal. 1919. augusztus 4-e után azonban enyhítettek szocialista-, kommunistaellenes magatartásukon, sőt Pécset és Baranya vármegye egy részét a fehér Magyarországtól független, jugoszláv protektorátus alatt működő szocialista színezetű helyi köztársaságként akarták konzerválni. 1921. augusztus 22-én azonban a „nemzeti hadsereg" csapatai ide is bevonultak. Ezzel Baranya vármegye déli része, melynek népe a szerb megszállás alatt tucatnyi alkalommal sztrájkolt ugyan, közvetlen forradalmi tapasztalatok nélkül jutott az ellenforradalmi rendszer hatalmába.

40 A háború elvesztése alaposan megtépázta az Első Dunagőzhajózási Társaságot. A balkáni front 1918. szeptember 29-én, Bulgária kapitulációja után bekövetkezett összeomlásával a győztes hatalmak jóvátétel fejében és hadizsákmányként lefoglalták a Monarchiának az Al-Dunán rekedt, és hadiszolgálatot teljesítő folyami flottája nagy részét. Később, a Párizs-környéki békeszerződések értelmében a Népszövetség a dunai hajóállományt a románok, jugoszlávok, továbbá Franciaország és Csehszlovákia között szétosztotta. A háborút vesztett országok hajózási vállalatai lényegében csak azokat a vízi járműveiket tarthatták meg, amelyek nem teljesítettek hadiszolgálatot. így az Első Dunagőzhajózási Társaság tulajdonában 75 lapátkerekű gőzös, 7 csavargőzös, 435 vasuszály, 1 motorcsónak és 10 révcsónak maradt meg, Összesen 2 474 190 mázsa teherrakodó -képességgel

41 A veszteségek az 1910. évi állománynak kb. 50%-ára tehetők. Az Első Dunagőzhajózási Társaság alaptőkéjét a stabilizáció után, 1926. június 30-án 18 860000 schillingben állapították meg. A dunai hajózási vállalatok között 1927. március l-e után ún. „Üzemközösség" jött létre. Ebben osztrák, magyar és bajor cégek vettek részt. Társulatunk nagyságrendjének megfelelően a nettó bevételekből 49% erejéig részesült, ami elég jelentékeny összeg lehetett, figyelembe véve, hogy az „Üzemközösség" a teljes dunai áruforgalom 70-80%-át bonyolította le 42 Az Első Dunagőzhajózási Társaság belső problémái ezt követően az 1929—1933. évi világgazdasági válság hatásai nyomán kerültek felszínre. Ekkor világosan kitűnt, hogy az 1928. év óta nagy veszteségeket szenvedő vállalat „a háború óta sokat veszített jelentőségéből", hogy szubvenciót élvez úgy a magyar, mint az osztrák állam részéről". Jelentős rejtett tartalékai ellenére kénytelen külföldi tartozásai miatt hitelezőivel egyezkedni. Részvényesei az első világháború után már alig kaptak osztalékot, 1928 óta pedig éppenséggel semmit. „Személy- és áruforgalma erősen csökkent, bányaüzeme — különösen a behozatali korlátozás óta — igen fellendült, s újabban a hajózás