Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár : Repertórium (Levéltári leltárak 82. Budapest, 1984)

BEVEZETÉS

BEVEZETÉS Az „abszolutizmuskori levéltár" (a Magyar Országos Levéltárban őrzött levéltári anyag „D" betűvel jelölt szekciója) az 1849 és 1867 közötti neoabszolutizmus időszakában működött magyarországi országos hatáskörű általános közigazgatási (egykorú kifejezéssel: „politikai") hatóságoknak A Magyar Országos Levéltárban őrzött irathagyatékát tartalmazza. Ez az irathagyaték a jelzett hatóságok saját iratain kívül olyan iratokat is tartalmaz, amelyek e hatóságokhoz a nekik alárendelt területi hatáskörű szervektől azok megszűnése után bekerültek, vagy összbirodalmi hatáskörű szervektől azok átszervezését követően mint magyarországi vonatkozásúak nekik adattak át. Az abszolutizmuskori levéltár tartalmazza ezen kívül a visszaállított erdélyi udvari kancellária iratanyagát s az 1860-ban megszüntetett bécsi minisztériumok erdélyi vonatkozású iratait is. Nem tartoznak az abszolutizmuskori levéltárba a neoabszolutizmus korában működött erdélyi országos kormányhatóságok iratai (ezeket lásd az „F" szekcióban). Nem tartoznak az abszolutizmuskori levéltárba a politikai hatóságoktól független magyarországi pénzügy igazgatási szervezet iratai sem (ezeket lásd az ,J£" szekcióban). A „D" szekcióban találhatók viszont azoknak a szakigazgatási szerveknek az iratai, amely szervek a politikai hatóságok felügyelete alatt működtek (építészeti hivatalok, gyakorlati okokból az adóügyi számvevőség is, bár ennek főhatóságává 1850. november l-jével a pénzügyi hatóság vált), s végül az egész közigazgatástól függetlenített magyarországi cs. kir. államszámvevőség iratanyagának a selejtezéstől megmenekült része. A „D" szekció egységei különböző helyekről és időpontokban kerültek az Országos Levéltár őrizetébe. Míg az „A", „B", „C", JE", „F" szekciók egy-egy feudáliskori kormányhatósági levéltár anyagát foglalják magukban, amely levéltárak az Országos Levéltár 1874/75-ben történt átszervezése kapcsán azzal intézményüeg egyesültek, abszolutizmuskori levéltár mint intézmény annakidején nem létezett, s e kifejezés az Országos Levéltárban őrzött fondoknak egy olyan együttesét jelöli, amely a levéltári anyag tudományos szempontú rendszerezése folytán jött létre. Az abszolutizmuskori levéltár történetének leírását az 1860. évi Októberi Diploma említésével kell kezdenünk. E ^diploma" (tulajdonképpen: pátens) részlegesen megszüntette a Habsburg birodalom kormányzatának centralista jellegét. Az ugyanakkor kiadott „legfelsőbb kézhatokban" az uralkodó elrendelte a cs. kir. belügyminisztérium, vallás- és közoktatásügyi minisztérium és igazságügyminisztérium feloszlatását és a magyarországi és erdélyi ügyek kormányzatára a magyar illetőleg az erdélyi udvari kancellária visszaállítását. Magyarországi országos politikai hatóságként a cs. kir. helytartóság helyébe az 1848 előtti mintára szervezett m. kir. helytartótanács lépett. Az ezeknek megfelelően végrehajtott átszervezés során a megszüntetett bécsi minisztériumok általános irattárából a magyarországi és az erdélyi vonatkozású iratokat kiválogatták és — ügyviteli szempontból, előiratokként — a két újjászervezett udvari kancelláriának adták át. (Az igazságügyminisztérium átadott iratainak megmaradt — 1956-ban el nem égett — töredékét lásd az „0" szekcióban.) A megszűnt cs. kir. minisztériumok elnöki iratanyaga azonban teljes egészében osztrák kézen maradt s annak magyarországi illetőleg erdélyi vonatkozású iratai ma sincsenek az Országos Levéltár őrizetében. A visszaállított m. kir. helytartótanács sem kapta meg jogelődjeinek teljes iratanyagát ^politikailag kényes, a volt rendszert kompromittáló elnöki és rendőri, igazságügyi hatokat összecsomagolták és Bécsbe szállították. Ekkor kerültek a Haynau-féle hadseregfőparancsnokság rendőri osztályának iratai, valamint a katonai és polgári kormányzóság rendőri osztályának illetőleg jogutódjának, a főkormányzóság elnökségének, valamint igazságügyi osztályának iratai a bécsi rendőrminisztériumba, majd onnan a k. k. Kriegsarchiv őrizetébe. Ugyanakkor a Windisch-Grátz-féle hadseregfőparancsnokság politikai és közigazgatási osztályának irattára, Geringer meghatalmazott császári biztos irodájának illetőleg jogutódjának, a magyarországi helytartóságnak elnöki irattára, a katonai és polgári kormányzóság illetőleg jogutódja, a főkormányzóság általános hattára s a rövid életű, Benedek-féle 1860. évi helytartóság elnöki irattára a bécsi áUamminisztérium kezelésébe, majd onnan a Haus-, Hof-und Staatsarchiv őrizetébe került. (Ezek az hatok a két vüágháború között visszakerültek Magyarországra.) A visszaállított helytartótanács csak a Bécsbe nem szállított irattárak birtokába jutott. Ezeket az irattárakat a helytartótanácsi levéltár — amely 1848 és 1860 között is folyamatosan működött, a mindenkori országos közigazgatási hatóság alárendeltségében — az 1848 előtti helytartótanács irathagyatékával együtt kezelte. A kiegyezés után a helytartótanácsi levéltár, az 1848 előtti és az 1860 utáni helytartótanácsi iratokkal és az 1849 és 1860 között működött cs. kir. hatóságok ide került irataival a belügyminisztérium alárendeltségébe került, a magyar és az erdélyi kancelláriai levéltárak feletti felügyeletet viszont a király személye körüli magyar miniszter vette át. A magyarországi cs. kir. hatóságok Bécsbe szállított iratai a dualizmus korában Bécsben maradtak.