Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár : Repertórium (Levéltári leltárak 82. Budapest, 1984)

I. CS. KIR. MINISZTÉRIUMOK MAGYARORSZÁGI ÉS ERDÉLYI VONATKOZÁSÚ IRATAI

d) Személyi nyilvántartások 82. csomó „Concretal-Status der bezhksamtlichen Beamten" a járási hivatalok személyzete 83. téka „Ranglisten und Stammbuchblátter der Statthalterei- und Kreisbeamten und der Bezhksvorsteher", hivatalnokok ranglistái és törzslapjai 1857-1859 1857 e) Segédletek 84. csomó 85. kötet 86. kötet 87. kötet 88. kötet „Verzeichnisse . .." (az áUamminisztérium által a volt cs. kir. belügyminisztérium hattárából az erdélyi kancelláriának átadott hatok jegyzékei) „Elench der vom K. k. Ministerium des Innern abgetretenen Vorakten" (az erdélyi kancellárián készült hatjegyzékek) Mutató (betűrendes név- és tárgymutató) 1848-1861 1848-1861 I. II. III. 1848-1861 D4 K. K. MINISTERIUM DES CULTUS UND UNTERRICHTES: AKTÉN „UNGARN", „WOIWODINA" UND „SIEBENBÜRGEN" 1848-1860 Terjedelem: 157 csomó + 1 kötet = 23,20 ifm. A bécsi cs. kh. vallás- és közoktatásügyi minisztérium készítette elő és hajtatta végre azokat az egyházpolitikai és tanügyi reformokat, amelyeket a minisztériumot 1849. július 28. óta hányító Thun Leó grófnak tulajdonítanak. E reformokkal, az állami beavatkozással szemben különösen a protestáns egyházak fejtettek ki ellenállást, törvény biztosította autonómiájuk védelmében. Ellenállásuk nagyban hozzájárult Thun és az egész centralista rendszer bukásához. Az októberi diploma elvben ezt a minisztériumot is megszüntette, magyarországi és erdélyi hatáskörét s ezzel együtt iratait a magyar, erdélyi hatáskörét és hátait az erdélyi kancelláriának kellett volna átvennie. Az iratátadást azonban akkor az ügyeket vezető J. A. Helfert államtitkár megakadályozta, arra való hivatkozással, hogy az októberi diploma egy rendelkezése értelmében tudományos-didaktai ügyekben az egész birodalom területén egy oktatásügyi tanács lesz majd hivatva intézkedni. Helfert csak az elintézetlen ügyek hátait adta át a két illetékes kancelláriának. Az egész vonatkozó hatanyag átadására csak a kiegyezés után, a független magyar minisztérium megalakulása kapcsán került sor. Akkor az 1848 és 1860 közötti magyarországi, vajdasági és erdélyi hatokat együttesen a király személye körüli magyar miniszternek adták át. Hozzá került a horvátországi hatok egy kis része is, mígnem úgy döntöttek, hogy a többi ilyent nem ő, hanem a horvát miniszter veszi majd át, ami így is történt. Az iratátadás — éppúgy, mint a többi 1860-ban feloszlatott minisztérium esetében — itt is csak az általános irattár anyagát érintette, az elnöki hatokra nem terjedt ki.