Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár : Repertórium (Levéltári leltárak 82. Budapest, 1984)

III. A BACH-RENDSZER MAGYARORSZÁGI POLITIKAI HATÓSÁGAINAK IRATAI

26. csomó XIII. kútfő Érdemi elintézést nem nyert ügyek 27. csomó Haynau-alapítvány. Abaúj megyei gyűjtőívek. 28. csomó 29. csomó Szabályrendeletek b) Segédkönyvek 30-32. kötet Iktatókönyv 33. kötet Szerelőkönyv 34—35. kötet Mutató. I. ügyosztály 36. kötet Mutató. II. ügyosztály 37. kötet Mutató. III. ügyosztály D 89-90 K. K. MINISTERIAL-COMMISSARIAT GROSSWARDEIN 1850 A nagyváradi katonai kerülethez kezdetben a következő akkori megyék tartoztak: Szabolcs megye a hozzá csatolt hajdú városokkal, Szatmár megye és Észak-Bihar megye (ezek alkották a debreceni főbiztossági kerületet, lásd D 79—80), továbbá Dél-Bihar megye és Arad megye (vagyis a nagyváradi főbiztossági kerület, lásd D 81), s végül Békés, Csanád és Csongrád megyék (a szegedi főbiztossági kerület, lásd D 82). A szegedi főbiztosság 1850 áprilisában történt megszűnése után Békés és Csanád megyék közvetlenül a nagyváradi katonai kerületi parancsnokság (illetőleg a miniszteri biztosság) alárendeltségébe kerültek, Csongrád megyét viszont átcsatolták a pesti katonai kerülethez (lásd D 83). A nagyváradi főbiztosság augusztusban szűnt meg, attól kezdve azután Dél-Bihar és Arad megyék főnökei is közvetlenül jelentettek a katonai kerületi parancsnoknak (illetőleg a miniszteri biztosnak). Braunhoffer tábornok, a katonai kerület parancsnoka már 1849 decemberében elfoglalta állomáshelyét, miniszteri biztost azonban csak 1850 áprilisában adtak melléje, Cseh Ede Baranya megyei alispán személyében. Csehtől 1850 decemberében ideiglenesen Jósa Péter vette át a hivatal vezetését, majd a hó végén már az újonnan kinevezett kerületi főispán, Döry Gábor (lásd D 115—117) vonult be az addigi miniszteri biztosi irodába.