Buzási János: Haus- Hof- und Staatsarchiv, Bécs : Ungarische Akten : Allgemeine Akten :Tematikus repertórium (Levéltári leltárak 70. Budapest, 1977)

Bevezetés

Bevezetés 1. Köztudomású, hogy a bécsi központi állami levéltárakban számos, a magyar történetkutatás szamára nélkülözhetetlen irategyüttes található. Ilyen például a Haus-j Hof- und Staatsarchivban az Ungarische Aktén (1), az aliamkancellá- • ria regisztraturája, az osztrák-magyar közös külügyminisztérium politikai levéltára és adminisztratív regisztraturája, a kabinetlevéltár, vagy a Hofkaramerarchivban a Hoffinanz Ungarn, hogy csak néhányat emlitsünk. Nehéz lenne eldönteni, hogy közülük melyik számunkra a legbecsesebb, annyi azonban alighanem bizonyos, hogy Magyarország XVI-XVII. századi•politikai történetére Vonatkozóan sehol másutt - Magyarországot is beleértve - nincs olyan terjedelmű és töménységű összefüggő forrásanyag, mint az Ungarische Aktén gyűjteményében. A gyűjtemény kialakítását közvetlenül a Staatsarchiv létrehozása után, 1749ben kezdték meg. Állományának a XVIII. századtól kezdve az 1930-as évekig, a gyűjtemény végleges kialakulásáig végbement változásait, gyarapodásait és fogyásait Joseph Kari Mayr időrendben részletesen leirja (2), megemlitve azt is, hogy az egyes gyarapodások honnan kerültek a gyűjteménybe. Az iratok provenienciájara több helyütt utal, anélkül, hogy a "számos levéltártöredék kusza egyvelegét alkotó" Ungarische Aktén fondképzőit pontosan számbavenné. Ez egyébként csak meglehetősen hosszú és fáradságos munkával lenne elvégezhető és nem biztos,^hogy minden egyes darab provenienciáját meg lehetne állapítani. A múlt század végén Károlyi Árpád (3) egy előterjesztésében a gyűjtemény pi'ovenienciáját sommásan a következőképpen határozta meg: "Az általános iratok mindenekelőtt a Habsburg-házból származó uralkodóknak helytartóikkal, tábornokaikkal, biztosaikkal és más magyarországi tisztviselőikkel folytatott levelezését tartalmazzák, továbbá a legkülönbözőbb világi és egyházi személyeidnek az uralkodó emiitett tisztviselőivel vagy magával az uralkodóval folytatott levelezését." (4) Hozzátehetjük: és ezenkívül még sok más egyebet. A gyűjtemény anyagának legnagyobb összefüggő, regisztratúra jellegű részeit I. Ferdinánd udvari kancelláriájában (5) és a birodalmi kancelláriában keletkezett iratok adják. Ezek 1750-től kezdve több részletben kerültek be a Haus-, Hof- und Staatsarchivba, zömmel a birodalmi kancellária úgynevezett régi prágai regisztratúrajából, részint közvetlenül, részint az osztrák udvari kancellária közvetítésével. (6) I. Ferdinánd központi kormányhat'ósága az alsóausztriai udvari tanács és kormány volt. "Már Ferdinánd királlyá választása előtt is ez a hatóság közvetítette a magyar rendekkel való érintkezést, s később is, az első zavaros években, amikor a régi magyar központi hátóságok János király mellett működtek,, ez az alsóausztriai hatóság állitotta ki a magyar király nevében Magyaror-^ szagra menő iratokat, s hozzá érkeztek be Ferdinánd párthiveinek jelentései és levelei. E hatóságból az idők folyamán az 'udvari tanács', majd 'titkos tanács' lett, amelynek iratai, továbbá a 'királyi udvari kancelláriának'

% az osztrák udvari kancellária ősének iratai, a^'Hungarica' igen értékes első, Ferdinánd alatt keletkezett részének oroszlánrészét teszik ki." (7)' Annak pedig, hogy a birodalmi kancelláriában hogyan keletkezhetett ilyen mennyiségű magyar vonatkozású iratanyag, aránylag szintén egyszerű a magyarázata. V. Károly császár birodalmi udvari tanácsa, illetve a^titkos tanács, az 1544-től kezdve majdnem teljes sorozatban fennmaradt jegyzőkönyvek (8) tanúsága szerint, megtárgyalt minden valamirevaló külpolitikai tárgyat, amelyek közül a török vonatkozásúak egyszersmind Magyarországot is érintették. Miután V. Károly a német birodalmi rendektől szenvedett veresége következtében lemondott a császári trónról, birodalmi kancelláriája is megszűnt létezni^és szerepét (nevével együtt) utódának, I. Ferdinándnak az udvari kancelláriája