Trócsányi Zsolt: Erdélyi Kancelláriai Levéltár : Repertórium (Levéltári leltárak 68. Budapest, 1976)
Bevezetés
Bevezetés A jelen kötetben ismertetésre kerülő levéltárat az Erdélyi Udvari Kancellá ria tevékenysége hozta létre. Ez a szerv az 1690 és 1848 közti korszaknak legfelsőbb erdélyi kormányhatósága. Minthogy a hatóság történetét e repertó rium szerzője bő vázlatban megirta az "Erdélyi Kormányhatósági Levéltárak" c. ismertető leltár kötetében, itt elegendő ennek csak legfőbb mozzanatait bemutatni. Az Erdélyi Udvari Kancellária a Diploma Leopoldinum kiadását (1691) követő években alakul ki. Mindama rendi intenciók ellenére, amelyek csak mintegy Erdélynek a Habsburgudvarban működő ügyvivőségének szánnák, már kezdeti for májában is a Magyar Udvari Kancelláriahoz hasonló jogállású szervnek számit: fölébe van rendelve a Gubernium Transylvanicumnak, ellenőrzi annak tevékeny ségét. Közjogilag azonban nem pontosan tisztázott a Kancellária és a Guber nium viszonya, annál is kevésbé, mert az 1690es években Erdélyben működő kancellár (a fejedelmi kor hagyományaként) tagja a Guberniumnak, de netáni bécsi tartózkodása esetén joga van az Erdélyi Udvari Kancellária vezetésére is. Bethlen Miklós letartóztatása után azonban az Erdélyben működő kancellár tisztét évtizedekig nem töltik be, 1742ben pedig e tisztség viselőjének feladatkörét úgy szabályozzák, hogy az (cancellarius provinciális cimmel) mintegy a Gubernium irodaigazgatója (egyéb referensi munkája mellett). Ezzel az Erdélyi Udvari Kancellária fősége a Gubernium felett közjogilag is meg szilárdul. A Kancellária hatáskörének változásai az első évtizedekben a Guberniuméihoz igazodnak: amikor az elveszti kincstári és katonai hatáskörét, ez a változás a kancelláriánál is érzékelhető. Az 1740es1750es évek ilyen természetű változásai Erdély ügyeinek legfelső birodalmi szintű intézésével, ill. ennek módosulásaival függnek össze. 1745ig a Kancellária felett a Neoacquistica Commissio gyakorol felügyeletet, akkortól pár évig a Hofcommission, ill. Hofdeputation^in Bannaticis, Transylvanicis et Illyricis. 1751ben az erdé lyi ügyek kiválnak a Hofdeputation hatásköréből (kivéve az erdélyi románok vallásügyeit); ekkortól kezdve kb. másfél évtizedig a kancellária felett ilyen különleges birodalmi kormányszerv nem gyakorol felügyeletet. 1765ben azonban a Kancellária lényegében elveszti Önállóságát. A leköszönt Bethlen Gábor erdélyi udvari kancellár tisztét nem töltik be; azokat a kiad mányokat, amelyeket korábban a kancellár aláirt, különböző más udvari ható ságok vezetői vagy helyettes vezetői (Breuner, Blümegen, Reischach) irják ala, s újból egy udvari bizottság gyakorol felette felügyeletet: a Commission in Transylvanicis. A Kancellária ügyintézését 1695től, az újonnan szervezett hatóság működésé nek első szabályozásától 1775ig csak részintézkedések módosítottak. 1775 ben kerül sor átfogó ügyintézési reformra. Ez a rendezés a Birodalom egészé ben, igy Erdélyben is végbement ügyintézési reform láncszeme Erdélyben a legutolsó. A reform leglényegesebb vonatkozásai: az iktatás bevezetése, a kollegiális ügyintézés teljessé válása a döntések meghozatalában, s egyálta lán a hatóság működése egészének fázisonkénti, részletes szabályozása, bele értve az irattározás rendjének kialakítását is. Az 1775i nagy ügyintézési reformot pár évvel követik nyomon II. Józsefnek a Kancelláriát érintő intézkedései. A császár egyesiti a Magyar és az Erdé lyi Udvari Kancelláriát. Elvi döntését 1782. május 27én hozza erről. 1782 ben azonban csak olyan formában jön létre az egyesülés, hogy az egyesitett hatóságot, a MagyarErdélyi Udvari Kancelláriát ugyanaz a személy vezeti, kancellári rangban, maga mellett egyegy magyar és erdélyi alkancellárral. A Kancellária tanácsa is közös, az erdélyi ügyeket azonban külön üléseken tárgyalja; ezeket külön is iktatják, külön marad az^erdélyi expeditura és registratura is, s az egyesitett hatóság Magyarországra mint Magyar, Erdély be mint Erdélyi Udvari Kancellária levelez. Csak 1784ben kerül sor a két
