Iványi Emma: R szekció : Az 1526 utáni gyűjtemény : Repertórium (Levéltári leltárak 67. Budapest, 1977)

BEVEZETÉS

A Törzsanyagból még a Múzeumban kibontott csoportok isme rt с ké

sét 1. az R 224.sz. fond bevezetésében. A Levéltári Osztály anyagának az Országos Levéltárba való beke rülése után sokáig megmaradt az anyag múzeumi eredetének emléke, s az 1526 utáni gyűjtemény ismertetésekor ma is mindig rámutabunk erre. Az Országos Levéltár az 1930a

s évek közepétől kezdve eleinte óvabosan, bizonyos tartózkodással kezelte a kapott gyűjteményt. Apránként emelte ki belőle a hatósági, hivatali, családi, Mohács előtti irabokat /1.: R 224 bevezetése/. Ugyanekkor fokozatosan tett hozzá a saját hatósági és családi levéltáraiban el nem helyezhető kisebb gyűjteményeket. 1928tól kezdve itt helyezték el Újkori iratok cim alatt, évrendben, az Őr- • szagos Levéltár tulajdonába került azon iratokat, amelyeket addig a Neoregestrata Acta sorozatnak egy külön számmal megjelölt fasciculusában tartottak. Az alapleltár készitésekor /1956/ ez a Törzsanyaghoz hasonlóan vegyes sorozat az 1945 előtti növedék cimet, 1959-ben pedig az R 225 törzsszámot kapta. 1945 után új sorozatban gyűlt a növedéknek meglevő fondókban el nem helyezhető - olykor csak el nem helyezett része. Az alapleltárban ez a sorozat az 1945 utáni növedék cimet, 1959ben pedig az R 226 törzsszámot kapta. Anyaga 1974-ben való lezárásáig kb. 2000 tételre szaporodott fel. Az 1526 utáni gyűjteménynek 1945 után kialakult állapotát az 1956-ban megjelent alapleltár és az 1959-ben készült fondjegyzék rögziti. Utóbbi szerint ekkor a gyűjteménynek 270 fondja volt, terjedelme pedig 128 iratfolyómétert tett ki. Akkor a Kossuth gyűjteményen és az 1945 utáni növedéken kivül kevés fondnak volt külön segédlete. Ez a helyzet az utóbbi 20 év alatt kedvezően megváltozott. 1959-ben, a hazai fondelmélet kialakításának még kezdeti, bizonyos tekintetben "kísérleti'

1 évében különösen ez a gyűjtemény telt meg sok olyan apró személyi fonddal, amilyet ma már nem allitunk fel. Az átrendezések során nagy részük máshova került s mint önálló fond megszűnt, de kényszerűségből néhány kis fond igy is megmaradt: máshova nem tehetők, s összevonásuk nem lehetséges. Ezek főleg XIX. századi anyagot tartalmaznak, túlnyomórészt vékony papir felhasználásával készült magániratok, igy a kis fondókban viszonylag sok fér el. A szekció anyaga állandóan nő, igy feltehető, hogy ezeknek terjedelme is megváltozik. Az 1526 utáni gyűjtemény 1963. október 1-i állapotát rögziti az a minden legkisebb raktári egységet felsoroló, áttekintő raktári jegy zék

, amely ma már csak egyes részleteiben használható, de mint a szekciónak átfogó, általános segédlete az átrendezések folytán elavult. Ez a jegyzék már 299 fondot tartalmaz. A fondók szaporulatát 1959 és 1963 között nemcsak az új szerzemények elhelyezése okozta, hanem a Múzeumi Törzsanyagnak kezdődő átrendezése, ahonnan több, addig évek szerint szétszórt önálló gyűjtemény került ki /1,1 R 224 bevezetését/. Ezzel párhuzamosan a szekció néhány fondja megfelelőbb helyre, más szekciókba került. Az 1960-as évek elején az 1526 utáni gyűjtemény nem nyújtott egységes és megnyugtató képet. Apró tükre volt az Országos Levéltár szinte egész anyagának, mindenből volt benne egy kevés. Alapjában véve szabadságharcos és emigrációs iratoknak, kisebb terjedelmű személyi iratoknak és kiemelt iratfajtáknak /pl. címereslevelek, céhiratok/ gyűjtőhelye volt. Profiljának határozottabb vonalát az 1945-ös tűzvész alkalmával vesztette el, amikor a jellegét adó iratcsoportok nagy része megsemmisült /1.: R 224 bevezetését/. Rögtön ezután még nem látszott, mi lesz további fejlődésének iránya. Akkor kezdődött meg ismét, főleg évfordulókhoz s egyéb időszerű feladatokhoz kötve, a jórészt ismeretlen összetételű Törzsanyagnak elemzése és belőle kisebb csoportok kialakítása. Ezzel kapcsolatban a gyűjteményben oda nem tartozó hatósági és családi fondók alakultak ki hangsúlyozobtan ideiglenes jelleggel. A to-