Fábiánné Kiss Erzsébet: Magyar kamarai levéltár I. kötet Repertórium (Levéltári leltárak 61. Budapest, 1973)

MAGYAR KAMARAI LEVÉLTÁR - A MAGYAR KAMARA REGISZTRATÚRÁJA

1773-1785 Az 1773. jan. 1-vel a magyar kamaránál bevezetett reform egyik lényeges újitása a "departamentális" ügyintézés volt. A "departamentum"-ok nem szervezeti egysegeket, hanem ügyagazatokat jelentettek. Az ágazatonkénti ügyintézés bevezetésével a magyar kamara jelentős lépést tett a szakszerüsités terén. A reform másik jelentős újitása a kurrens ügyintézés bevezetése, a sessionális és kurrens ügyek kettéválasztása volt, az ügyek intézésének meggyorsítása érdekében. A jegyzőkönyvek sessionális és kurrens ügyeket tartalmaznak, utóbbiakat csak 1779 után. Az 1772 előtti tanacsülési jegyzőkönyv-vezetési gyakorlattal szemben a reform óta departamentumok, referensek szerint összesitett jegyzőkönyveket, előadói előterjesztéseket találunk. Ezek bal oldalán a sessio résztvevőinek felsorolása után az előadott ügyek rövid tárgya szerepel, jobb oldalon pedig - a sessio kelte és a referens neve alatt - az egyes ügyekben a referens véleménye nyomán hozott tanácsi döntés. A kurrens ügyek jegyzőkönyvei a sessionális ügyekéi után találhatók. Az ügyirat a reform során nem alakult ki, csak az ügyirat-darab: a beadvány és annak elintézési fogalmazványa maradt együtt, tehát csak az első lépés történt meg az ügyirat kialakulása felé. Az irattározásban is a departamentális rendszert vették alapul, tehát funkcionális és nem iratfajtai alapon tagolták az iratanyagot. A de part áment uniókon belül sem az egyedi irat a struktúra alapja, hanem az ügyintézés egy fázisa, illetve az azt rögzitő ügyirat-darab. 1773—1782 között az irattárban majdnem valamennyi departamentum iratait közös sorszámozásba foglalták, s ezekhez közös segédletet, a libri capitales-t készitették. /Leírását, használatát ld. ott: E 43./ 1783-tól minden departamentum anyagához külön irattári segédlet készült, s mindegyiknek önálló irattári rendszere lett. Egyeseknél bevezették a kútfő-tételek szerinti irattározást. A kútfők általában egyetlen ügy, egyes esetekben egy egész ügycsoport iratait tartalmazzák. A repertórium csak az általános jellegű kútfők cimeit közli. A kútfős anyag teljességére ad felvilágositást a lajstromkönyv. Minden évben külön lajstromkönyvet készitették. Ezek megadják a kútfő számat, tárgyát, a beadványok és kiadványok tételszámát, tárgyát, keltét. Minden lajstromkönyvben tárgy- és névmutató található. - Egyes osztályokban 1782 után sorszámozást alkalmaztak, vagy elegyítették a kútfős és sorszámos rendszert. A kútfős anyag jegyzékét Vass Előd készitette.