Fábiánné Kiss Erzsébet: Magyar kamarai levéltár I. kötet Repertórium (Levéltári leltárak 61. Budapest, 1973)

MAGYAR KAMARAI LEVÉLTÁR - A MAGYAR KAMARA REGISZTRATÚRÁJA

1785-1790 /A helytartótanács kamarai vonatkozású regisztratúrája/ II. József a kamarát, amelyet a helytartótanáccsal együtt a közigazgatás megjavításának céljából még 1784 őszén Budára telepitett át, 1785. aug. 11—én a helytartótanácsba olvasztotta. Bár az egyesítés több vonatkozásban csak formális volt, mégis lényegében a kamarának mint különálló kormányszéknek a megszűnését vonta maga után. Az egyesitett hatóság 1785 szept. 1-én kezdte el működését és 1791. ápr. 20-án fejezte be /gyakorlatilag már 1790-ben/. A kamaránál az 1772. évi reform óta departamentumok szerint vezették a jegyzőkönyveket; ebben a vonatkozásban tehát az egybeolvasztás nem hozott változást. A jegyzőkönyvek belső szerkezete - és a korábbi kamarai ügykezelés - azonban annyiban változott, hogy a kamarai iratokat is iktatták a helytartótanácsnál régebben bevezetett módon, és a jegyzőkönyvekben a tételek iktatószámok szerint következnek egymás után. /Ezt megelőzően az egyes sessiókon tárgyalt ügyeket egy-egy referens, azaz departamentumok szerint 1-el kezdődő számozással látták el./ Az egyes jegyzőkönyvek megadják a tanácsülés évi sorszámát, a tanácsülés keltét, az előadó tanácsosnak vagy helyettesének nevét, esetleg az ülésen résztvevők nevét, a departamentum megjelölését, majd iktatószámok sorrendjében balhasábon az iratok tárgyi kivonatát és jobbhasábon a tanácsülési döntést, ill. a kurrens jegyzőkönyveknél jobbhasábon az elintézést. Egyes departamentumoknál megmaradtak a jegyzőkönyvek fogalmazvány! példányai, azaz az előadó tanácsosoknak a tanácsüléseken átjavitott és jóváhagyott véleményívei, amelyekről a tanácsülési jegyzőkönyvek tisztazati példányait másoltak le. Az iratok elhelyezésénél a kútfő-tételes irattári rendszert a kamarai departamentumoknál zömében 1785-ban bevezették. Az egyesítés után minden departamentumnál erre a rendszerre tértek át. A kamarai departamentumok kútfői közül meglehetősen kevés az olyan kútfő, amely nagyobb tárgykörre vonatkozó iratokat foglal magába. A nem-egyedi, un. tárgyi kútfők cimét a repertórium felsorolja. A departamentumi iratokat évek szerint külön kezelték. Ettől eltérés csak 1785-1786-ban van. Az együttes működés kezdetétől, 1785. szept.től keletkezett iratokat együtt kezelték az 1786.évi iratokkal, s hozzájuk közös segédleteket is készitettek. Az egyes departamentumok irataihoz minden évben külön lajstromkönyv készült. A lajstromkönyvek megadják a kútfő számát, tárgyát, a beadványok és a kiadványok tételszámat, tárgyát, iktatószámat és keltét. Minden lajstromkönyvben tárgy- és névmutató, azonkívül számsor található. Az iktatószám ismeretében a számsor segítségével található meg a keresett irat. A kutatás - amennyiben nem elégségesek a repertórium adatai - a lajstrom- és mutatókönyvek segítségével történik. A kútfős anyag jegyzékét Fábiánné Kiss Erzsébet készitette.