Bélay Vilmos: Magyar kancelláriai levéltár : Repertórium (Levéltári leltárak 59. Budapest, 1973)

Bevezetés

amíg a becsi császári belügyminisztérium őrizetében volt a levéltár, a gondatlan őrzés következtében sok - főleg 16-17. századi - iratot eltulajdonitottak belőle. Ezek egy része azután különféle németországi ós ausztriai magángyűjteményekből és antikváriusoktól vásárlás utján visz— szakerült. Nagyarányú selejtezéseket is hajtottak végre ez idő alatt: ennek az akciónak' estek áldozatul az A 39 /Acta generálja/ állag Iktatókönyvei. A levéltár egyes részei más közgyűjteménybe kerültek. így ma az Országos Széchényi Könyvtár őrzi Illésházy Miklós kancellár leveles iratfogalmazványait /1706-1721/ a Fol.Lat.2914. jelzet alatt két kötetben. A magyar kancellária levéltára a tulajdonképpeni regisztratúran kivül más iratokat is őriz. Ezek gyűjtemény-jellegű fondókat alkotnak. Jelen repertórium második részében kerül sor a tárgyalásukra. Maguk az iratok úgy kerültek a kancellária levéltárába, hogy még a kancellária működése idején, tehát 1867 előtt, különféle udvari hivatalok /csehosztrák kancellária, kabineti titkos levéltár/ mint az ügyintézéshez már nem szükséges magyarországi vagy erdélyi vonatkozású iratokat átadták a magyar kancellárnak. A magyar kancellária levéltáráról, röviddel azután, hogy a Magyar Országos Levéltár átvette, Raaperger Lipót segédhivatali aligazgató, a levéltár gondozója leltárt készített /1882/. Ez a leltár szobánként haladva számbavette a levéltár fondjait és állagait, megadva azok cimét, elhelyezését, néha még a kötet- és csomószámot is. A levéltárról az első tudományos igényű leltárszerü ismertetést Tagányi Károly készítette. Ő volt - nagyjában 1880-1919 közt - a kancel láriai levéltár referense. Az ismertetés /A magyar udvari kancelláriai levéltár, Budapest, 1898, 25 old./ négy korszakra osztja a kancellária levéltárának történetét: 1527-1690, 1690-1770, 1770-1848, és végül 1860 1867. Mint ezekből az évkorokból kitűnik, korszakhatárnak tekinti az 1690. és 1770. évi reformot és belevonja a tárgyalásba az abszolutizmus kora után 1860-ban visszaállított kancellária levéltárát is. Tagányi a levéltár általános ismertetése után egyenként felsorolja a levéltár fondjait és állagait. 0 ezeket a kifejezéseket nem használja, nem is tesz különbséget fond es állag közt. Amit mi most fondnak, vagy állagnak nevezünk, azt Tagányi "gyüjtemény"-nek mondja. Az iratok tárgyára csak némelj esetben tér ki, de minden fond vagy állag esetén közli az évkort és a raktári egységek számát. A magyar kancelláriai levéltár következő ismertetése az 1949/1950-ben készült alapleltár /Wellmann Imre: A Magyar kancelláriai levéltár, Budapest 1951/« Ez a Magyar Országos Levéltár alapleltársorozatának első kötete. A leltár az állagokat külön-külön tárgyalj , cimük után megadja évkorukét, tárgyukat, terjedelmüket, felállitási rendjüket, irattári rendszerüket, tájékoztat a kutatási lehetőségekről is. 1959-ben jelent meg a Magyar Országos Levéltár fond- és állagjegyzéke. Ez a segédlet a törzsszámok rendjében haladva közli a fond vág;/ állag cimét, évkorét, azt, hogy az alapleltárban mely szám alatt található, végül az iratanyag terjedelmét folyóméterben kifejezve. Ez a segédlet nevezi először "A szekciónak" a magyar királyi kancellária levéltárát. A fond- és állagjegyzék megjelenése után az "A szekció" több fondja és állaga átrendezésre került. Vörös Károly rendezte és jegyzékelte az alábbi fondókat és állagokat: A 94, 96, 97, 98, 99, 104, 108, 113, 114, 115» 116. A repertórium készítésével kapcsolatban átrendezésre és jegyzékelésre kerültek az alábbi fondók és állagok: A 25, 27, 28, 31, 120, 131, 132. Az A 31. és A 120. állagokat Bandi Zsuzsanna rendez-