Szinai Miklós: A Belügyminisztériumi Levéltár 1867–1945 (1949) : Repertórium (Levéltári leltárak 58. Budapest, 1973)

Bevezetés

betegellátás, a közjótékonyság, az alapok és alapítványok ügyei, 1920ban átkerültek a Népjóléti- és Munkaügyi Minisztériumba. 1932-ben a Népjóléti Minisztérium megszűnése után ezek az ügykörök, továbbá a gyermekvédelmi, a lakás, az országba költözési ügyek ismét a Belügyminisztérium hatáskörébe soroltattak. 1919. március 21-től 1919« augusztus l-ig működött a Belügyi Népbiztosság. Minthogy a Belügyminisztérium szervezetével a Belügyminisztérium épületében működött, iratanyagát nehezen lehetne elválasztani a Belügyminisztérium iratanyagától. A Belügyi Népbiztosság működése idejéből, főleg az elnöki iratokban és kevés ügyirat az általános iratokban található. Iratanyagának legértékesebb részét - ezen belül a réservait iratokat - az MSZMP Párttörténeti Intézetének Archivuma őrzi. A Tanácsköztársaság idején a franciák által megszállt Szegeden működött 1919. júniusától 1919. augusztusáig az ellenforradalmi kormány belügyminisztériuma. Iratai külön fondban találhatók a Belügyminisztérium Levéltárában, úgyszintén külön fondban őrizzük az un. Szálasi kormány /I94.4. október - 194-5« április 4./ belügyminisztériumának iratait. A belügyminisztérium iratanyagot érintő változások A Belügyminisztérium általános iratait az 1892. évig bezárólag 1924ben, az 1893-1896.évi iratokat 1928-ban, az 1867-1944. évi elnöki iratokat már csak a felszabadulás után, 1949-b en, végül az 1897—1944.evi általános iratokat 1950-ben vette át az Országos Levéltár. Az iratanyag forrásértéke elbírálásánál feltétlenül figyelembe kell venni az iratainkat ért károsodásokat. Ebben az összefüggésben utalunk elsősorban az egykorú Belügyminisztériumban 1901-ben végrehajtott első selejtezésre. A selejtezési rendelet szerint először az 1867 óta keletkezett 10 évnél régebbi keletű iratokat kellett selejtezés alá vonni, ezután kellett selejtezni a minisztérium irattárában őrzött régebbi iratokat, a budai,

1 pozsonyi, soproni, nagyváradi, kassai és temesvári helytartóságok 1851-1861. évi, a feloszlatott Helytartótanács 18611867.. évi iratait, valamint a szegedi és az erdélyi királyi biztosságok iratait. /Itt jegyezzük meg, hogy a Belügyminisztérium réservait irattárában volt elhelyezve a Miniszterelnökség 1899-ben feloszlatott V.államrendészeti osztálya iratainak nagy része is./ A rengeteg irat minden férőhelyet betöltött nemcsak az irattárban, hanem a Belügyminisztérium épületének pincéjében is. Ezért - sajnos - a selejtezésnek /- a segédhivatali főigazgatónak az Elnöki osztályhoz a selejtezés ügyében intézett előterjesztések szerint -/ nem az volt a célja, hogy a régebbi iratokat az enyészettől megmentse, hanem az, hogy az ujabb iratoknak helyet biztositson« A selejtezések során igy sok olyan iratot is kiselejteztek, amelynek történelmi, vagy más tudományos értéke volt. A selejtezésnek áldozatául estek - többek közt — a közigazgatás állapotáról tett évi és félévi jelentések, a karhatalom kirendelése és annak költségei, a képviselőválasztások körüli rendőri intézkedések iratai stb. Az 1945 után a Belügyminisztérium irattárában végrehajtott nagymértékű selejtezés újabb jelentős pusztitást okozott az iratanyagban. A Tanácsköztársaság leverését követően Budapestet megszálló román királyi hadsereg csapatai a Belügyminisztérium réservait iratainak egy részét Bukarestbe szállították. 1927-ben iratcsere-egyezmény keretében a Belügyminisztérium általános irataiból Szlovákia területére vonatkozó jelentős mennyiségű iratanyagot adtak át Csehszlovákiának.