Szinai Miklós: A Belügyminisztériumi Levéltár 1867–1945 (1949) : Repertórium (Levéltári leltárak 58. Budapest, 1973)

Bevezetés

1909. II- tc. a kivándorlásról; 1904. 55154# 3M.sz. rendelet a sztrájkmozgalmákról;' 1912. LXIII.tc a kivándorlásról; 1914. 5481. ME.sz. rendelet á gyülekezési jog korlátozásáról; 1914. XIV. tc* a sajtóról; 1921. III. tc. az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről; 1959» 11» tc, a honvédelemről; 1959» IV, tc. a zsidók közéletéről és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról. Külön sorozatot képeznek még az alább felsorolt törvények: 1871.«' XVIII. tc. a községek rendezéséről; 1876. V. tc. a községek rendezéséről szóló törvény módosításáról; 1881. III, tc« a közbiztonsági szolgálat szervezéséről; 1885* XV. tc. a megyék háztartásáról; 1886, XXI. tc, a törvényhatóságokról; 1891. XXXIII.tc, a vármegyei közigazgatás rendezéséről; 1881. XXI, tc, a fővárosi rendőrségről; 1902. III.tc. a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról; 1919. 5047. ME,sz. rendelet, a rendőrség államosításáról; 1929. XXX« tc* a közigazgatás rendezéséről; 1942, XXII. tc. a vármegyei, városi és községi tisztviselők alkalmazásának, valamint egyes szolgálati viszonyainak átmeneti szabályozásáról. E törvények és rendeletek legfontosabb vonása az alsó közigazgatási tisztviselők /főszolgabíró, rendőrkapitány stb./ jogkörének állandó növelése az állampolgárokkal szemben, másrészt az alsó közigazgatási szervek, önkormányzati testületek /vármegyei és városi törvényhatóságok/ hatáskörének állandó csökkentése a központi államhatalom, ebben az esetben a Belügyminisztérium javára. Ez utóbbi tendencia igazolására csoportosítottuk a fenti második sorozatba a törvényhatóságok jogait korlátozó rendelkezéseket. Egyben ezekben a jelenségekben kell megkeresni a Belügyminisztérium ügyforgalma rendkivüli növekedésének, a bürokratikus ügyintézésnek a magyarázatát. A minisztérium belső szervezete A Belügyminisztérium első szervezete az 1867. évi megalapításkor a fentemlitett ügyköröknek megfelelően azoknak szakrészekre, illetve szakágazatokra való bontása alapján alakult ki. Ennek megfelelően elnökségből és a következő osztályokból áll; 1, kebelbéli-, 2. megyei közjogi-, 3« megyei gazdászati-, 4« szabad királyi városi-, 5» községi-, 6. úrbéri és egyleti-, 7. rendőrségi-, 8. inségi-, 9. philantropicus, országos alapi-, 10. közegészségügyi ügyek. Az ügyosztálybeosztas tekintetében a Belügyminisztérium szervezete állandóan változott részben a minisztérium hatáskörének a növekedése, részben az egyes osztályok ügykörének a változása következtében. 1944—ben az Elnöki osztályon kivül a Belügyminisztériumnak 22 osztálya volt.