Jenei Károly: Kisebb takarékpénztári és bankfondok : Repertórium (Levéltári leltárak 56. Budapest, 1972)

Magyar-Olasz Bank Rt.

A bank vagyonmérlege a gazdasági válság alatt megközelítette a 36 millió dollárt. A gazdasági válság, majd a kötött devizagazdálkodás és a külföldi fizetési forgalom nehézségei alig gátolták a bank külföldi üzleti tevékenységét. A II.világháború éveiben az intézet üzleti eredményei még kedvezőbben alakultak. Ennek ellenére azonban osztalékot 1939-től kezdve nem fizetett. A felszabadulás után a bank működése elé sok akadály gördült. Az olasz funkcionáriusok elmenekültek az országból. Az igazgatóság létszáma három tagra csökkent. A bank kizárólag a látra szóló betétek kihelyezhető részének hozamából tartotta magát fenn. 194-7. tavaszán már alkalmazottait sem tudta fizetni, jelentős illetmény- és köztartozás hátralékai voltak. Üzletkörét, létjogosultságát elvesztette. Az ideiglenes igazgatóság kérésére ezért a pénzügyminisztérium 1948. januárjában a bank felszámolását rendelte el. A Magyar-Olasz Bank szervezete a részvénytársaságoknál általánosan ismert formákat mutatja. Legfőbb irányitó szerve a közgyűlés, igazgatóság és felügyelőbizottság volt. Az üzleti ügyeket a vezérigazgató irányítása mellett az egyes osztályok intézték. A bank alapitása évében, 1920-ban a következő osztályok működtek: 1/ Titkárság, 2/ Hitel-, 3/ Jelzálog-, 4/ Ipar-, 5/ Áru-, 6/ Földbirtok-, 7/ Külföldi osztály, 8/ Központi könyvelés. A Magyar Agrár és Járadékbank beolvadása után 1926-ban a megnövekedett feladatok ellátására ujabb osztályokat kellett szervezni. Az ügyviteli szervezet ekkor a következő tagolódást mutatta; 1/ Titkárság, 2/ Személyzeti-, 3/ Adminisztrációs-, 4/ Hitel-, 5/ Jelzálog-, 6/ Váltó-, 7/ Értékpapír-, 8/ Ipari-, 9/ Biztosítási-, 10/ Vasúti-, 11/ Földbirtok-, 12/ Külföldi osztály, 13/ Fiókfelügyelőség, 14/ Központi könyvelés, 15/ Jogi osztály. A bank iratkezelését ügyrendi utasítások szabályozták. A napi postát a titkárság vette át és osztotta szét. A beérkezett levelek központi iktatását a titkárság végezte. Kivételt képeztek a birósági végzések, megkeresések, fizetési meghagyások és letiltási rendelvények, melyeket a titkárság iktatása nélkül a jogi osztályhoz továbbit ott. Minden beérkezett iratra az iktatáskor feljegyezték az érkezés idejét és iktatószámot. Az iratot vagy maga a titkárság intézte el, vagy az illetékes ügyosztályhoz továbbította. Irattári számmal maguk az osztályok látták el irataikat, Az irattári szám alatt az illető ügyre vonatkozó és különböző időpontokban beérkező valamennyi iratot, az intézkedések fogalmazványaival együtt egyesitették. Az irattári szám állandó volt, nem változott évenkint. Volt azonban olyan osztály is, mely iratait nem az irattári számok rendjében, hanem tárgyi csoportosításban kezelte és őrizte. Az irattári szám előtt az egyes osztályok megkülönböztetésül betűjelzést is használtak. Az iratok elhelyezése nem az osztályokon, hanem központi irattárban történt. A kimenő levelekről és könyvelési feladásokról az expedíció minden nap másolatokat készített, melyeket az irattárban a megfelelő iratsorozat dossziéjában helyeztek el. Az irattárért az adminisztrációs osztály vezetője, a "capo contabile" volt felelős. Az irattárból csak az ő engedélyével lehetett kivételes esetekben iratokat, vagy egyes dossziékat kikölcsönözni. Az iratok használata és jegyzetelése általában csak az irattár helyiségében volt megengedve. Az ügyvitelben ritkábban használt iratanyagot külön irattári helyiségben tároltak. A bank iratanyaga a kényszerfelszámolás megtörténte után ömlesztett állapotban került a Pénzintézeti Központtól levéltári kezelésbe. Ez a körülmény megnehezítette annak megállapítását; hogy a szakszerűtlenül végrehajtott selejtezés milyen mervü pusztítást okozott az irat-