Maksay Ferenc: A Thököly- és a Rákóczi-szabadságharcok levéltárai : Repertórium (Levéltári leltárak 52. Budapest, 1971)
A Thököly-szabadságharc levéltára
1648-1703 A Wesselényi-összeesküvésből kibontakozott kuruc szabadságküzdelem csak Thököly Imrének a "bujdosó" hadakhoz való csatlakozása /1677/ után lendült fel igazén. 1678-tól már Thököly irányította a mozgalmat, 1680-tól jog szerint is fővezérként, 1682-től pedig mint választott fejedelem s a Felvidék legnagyobb részének ura. Az 1685-ben bekövetkezett bukás után a maradék kuruc sereg vezérével együtt az Alduna tájékára, majd a Balkánra szorult; 1699-től Thökölynek és híveinek száműzetés lett a sorsa, a fejedelem 1705ben 1 halt meg. A szabadságharc virágkorában szervezett központi és helyi hivataloknak, a csapattestek és a mozgalom egyes főbb résztvevőinek iratai már 1685-ben, Kassa és a többi felvidéki város kapitulációjakor császári kézre kerültek, a fejedelmi udvar el nem menekitett iratai pedig 1688-ben, Munkács elestekor jutottak ugyanilyen sorsra. A császárlak a lefoglalt iratokat - előbb vagy utóbb valamennyit - a Szepesi Kamarához szállították be. Azok, amelyeket közülük évekkel később II. Rákóczi Ferenc - mint családját illető iratokat - megkapott s Munkácsra vitetett, a Rákóczi szabadságharc bukásakor /17U/ túlnyomó részükben ismét csak oda, a Szepesi Kamarába kerültek vissza. A szabadságmozgalmak iratemlékei érthető módon a legkevésbé megbecsült akták közt találtak csak helyet, s utóbb a Szepesi Kamara iratainak Pozonyba, .majd Budára szállítása után - egymástól szétválasztva, igen különböző sorozatokba rakták őket szét, legtöbbjüket a Magyar Kamara•Archívumának gyűjteményeibe. Amikor az Országos Levéltár 1954-ben szükségesnek látta, hogy a történetkutatói munka megsegítése céljából kisérletet tegyen a Thököly-szabadságharc hivatali.szerveiben létrejött irategyüttesek rekonstrukciójára, illetve a mozgalom egész kifejlődésével és utóéletével kapcsolatban keletkezett iratok összegyűjtésére, akkor a kutató és válogató munkának mindenekelőtt a Szepesi Kamara egykori irataira kellett kiterjednie. A következő egységek kerültek feldolgozásra: Archivum familiae Thököly, Thökölyana, Lymbus /E 211/, Missiles /E 204,/ Miscellanea/E 210/t Cameralia, Instructiones /E 136/, Acta publica /E 142/, Rationéig salinares /E 206/, Történelmi emlékek /E 144/. Az Acta familiae Thököly-ből és a Thökölyaha-ból a korábbi időkre vonatkozó s javarészt a Thököly családot érintő iratokat is idesorolták /ez a két egység tehát végkép megszűnt/, a szervetlenül összeállott gyűjteményekből pedig a rendezők minden 1672-1690 közt keletkezett iratot kiemeltek* Kern került viszont sor az egykori jó segédkönyvekkel ellátott fleoregestrata Acta /E 148/ és Urbaria et oonscriptiones /E 156/ gyűjtemények darabjainak kiválogatására, sem az 1526 utáni iratok különféle gyűjteményeinek /R 224» 225, 226/ darabjaiéra.
