Maksay Ferenc: A Thököly- és a Rákóczi-szabadságharcok levéltárai : Repertórium (Levéltári leltárak 52. Budapest, 1971)

A Rákóczi-szabadságharc levéltára

A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC LEVÉLTÁRA /1526-/ 1694-1712 II. Rákóczi Ferenc Munkács eleste után /1686/ kisgyermekként került édesanyja, Zrinyi Ilona mellől Kollonich érsek gyámsága alá s a bécsi udvartól számára kijelölt iskolákba, az 1690-es években vette át hatalmas családi birtokait es Sáros megyei főispáni tisztjét, majd mint a osászár börtönéből Lengyelországba szökött emigráns vállalta el 1703-ban a magyarországi felkelők harcának vezetését. A szatmári béke után /1711/ ujabb, most mlr haláláig tartó emigrációba kényszerült. A szabadságharc 8 esztendeje alatt nemcsak önálló hadsereget teremtett és nemcsak a mezőgazdaság, a bányászat, az ipar és a kereskedelem erőit állította a küzdelem szolgálatába, hanem - 1705-től, mint a szabadságért szövetkezett rendek fejedelme - megvetette a független magyar államiság alapjait is. Rákóczi és hivei szervezőtevékenysége nyomán megannyi új intézmény kelt életre. A rendszeresen működők - mint a fejedelmi és főgenerálisi kancellária, a Szenátus, a Gazdasági Tanács, a Tábla," az udvari kommisszáriátus, a katonai parancsnokságok és hadbiztosságok, a közigazgatásnak, a birtok-, bánya-, pénzverési, harmincadigazgatásnak es az igazságszolgáltatásnak helyi szervei - irattáraikban őrizték a hozzájuk befutó és a náluk keletkezett iratok sorozatait. Az államigazgatás központi szervei iratainak javarészét 1704 óta Rákóczi munkácsi várában őrizték, a- Rákóczi család 1700-ban visszanyert levéltárának, valamint Thököly Imre Törökországból hazahozatott levéltárának irataival s velük a fejedelmi elődök - Bethlen Gábor, I. Rákóczi György - archívumának töredékeivel együtt. A fontosabbnak itélt darabokat Rákóczi kiválasztatta és levéltári rendezésnek.vettette

> alá, utóbb pedig egy részüket magával vitte az emigrációba. Az Itthon maradt rész 1711-ben éppúgy a Munkácsot elfoglaló császáriak kezére került, mint ahogyan a felkelők hivatali,, katonai és gazdasági szerveinek, valamint a szabadságharc nevezetesebb szereplőinek lefoglalt iratai. Valamenynyiüket a Szepesi Kamarába szállították; csak hosszú hányattatás után, a Szepesi Kamara iratainak immár Pozsonyban, majd Budán végbement rendezése során kaptak helyet különféle sorozatokban, gyűjteményekben, egykori rendjükből már teljesen kiszakítva. A fejedelem levéltárának 1711-ben fontossága miatt kimenekítette/elsősorban diplomáciai vonatkozású/ része utóbb a Rákóczi birtokokat öröklő Aspremont családra /Rákóczi Júlia és férje Aspremont Gobert örököseire/ szállt viszsza, majd azok utódai s a Nemzeti Múzeum ut'Jan jutott az Országos Levéltárba. Az Országos Levéltár 1952-53-ban, amikor a Rákóczi szabadságharcra vonatkozó iratok összegyűjtését tűzte ki céljául, mindenekelőtt ezt az utóbbi irategyüttest, a "Felkelés előtti, alatti és utáni iratokat" emelte ki a Rákóczi-Aspremont család levéltárából, majd a "Rákócziana" elnevezésű gyűjteményt a Szepesi Kamara iratai közül, végül a következő kamarai fondók megfelelő darabjait: Archívum familiae Rákóczi /E 190/, Instructiones /E 136/, Conscriptiones portarum ?E 158/, Acta publica /E 142/,Történelmi emlékek /E 144/# Miscellanéa /E 210/, Missiies /E 204/, Lymbus /"É 211/, Reponenda et ordi-