Bakács István, Dávid Lászlóné: P szekció : Kisebb családi és személyi fondok II. kötet : 445–649. alaptörzsszámok : Repertórium (Levéltári leltárak 47. Budapest, 1969)

Áttekintő raktári jegyzékek

vésben való részesség gyanúja miatt vesztette el javait. A család több tagja állt a Thököly-felkelők oldalára, ugyanígy több családtagot találunk II. Rákóczi Ferenc zászlai alatt is. Kiemelkedik közülük Ádám kuruc ezredes, aki a bujdosásba is követte fejedelmét. A XVIII. század folyamán kiemelkedő pozícióba jutott a katolizált Sándor, aki papi pályára ment és püspöki s szepesi préposti méltóságot ért el. A család több tagja országgyűlési követ, Farkas pedig szepesi és gömöri alispán. A 18. század végére és a 19. sz. elejére esik a tábornoki rangot és 1810-ben bárói méltóságot is elnyerő Andrásnak katonai pályafutása, ő azonban gyermektelenül halt meg s így a bárói rang nem Öröklődött tovább. A 18. század végén élt családtagok közül többen szabadkőművesek voltak. - Az 1848-49-es szabadságharcban ismét többen vettek részt. János honvédezredes, később tábornok 1888-ban nyert bárói méltóságot, melyet fia, Tibor örökölt. A 18. század elején a sok közös, a család egyetemét illető ügy következtében felmerült annak szüksége, hogy az immár több ágra szakadt család nagyszámú tagja közös nemzetségi gyűléseken tárgyalja meg és rendezze ügyeit. Ugyanekkor felmerült már a családi iratok egy helyen való elhelyezésének és: rendezésének a szükségessége is, mivel a századok óta esetenként végrehajtott kisebb rendezések és alkalmi jelzetelések immár elégteleneknek bizonyultak. A levéltár rendezésére azonban, többszöri sürgetés ellenére is, csak 1801-ben került sor. Ekkor JózsefIstvánt kérték fel a lajstromozási munka elvégzésére* aki a mellé beosztott Miksa, Dénes és Antal családtagokkal, valamint fizetett segédszemélyzettel a munkát 1803-ban be is fejezte. így került rendezés alá az u.n. márkusfalvi rész, melyet 1-1090-ig terjedő sorszámozással láttak el. A márkusfalvi levéltár további anyagát 1853-ban rendezte Máriássy Tiborc nemzetségi igazgató. E rendezés következtében a következő csoportosításban őrizték az iratokat: 1) nemzetségi gyűlések jegyzőkönyvei 5 kötetben, 2) Márkusfalvi jövedelmi számadások, 3) József-István nemzetségi igazgató halála után maradt iratok, 4) perek és úriszéki jegyzőkönyvek, 5) határjárások és a határokat illető okmányok, 6) Vagendrüsselre vonatkozó számadások és egyéb iratok, 7) az arányositási és összesítési perre vonatkozó iratok, 8) a Zsigmond-ágat illető okiratok és jegyzőkönyvek, 9). 19. századi fakezelési iratok. Ezenfelül volt "égy láda és több zsák modern irat, főleg pedig lajstromozatlan levelezés". Az így rendezett iratok őrzésére levéltárat hoztak létre a márkusfalvi vár e célra berendezett toronyszobájában és a levéltár fenntartásának és gondozásának költségeire alapítványt létesítettek. A batizfalvi rész rendezésének körülményeiről nincsenek ilyen pontos adataink, valószínűleg azonban ezt az anyagot is a márkusfalvi rendezéssel közel egy időben lajstromozták. 1872-ben ez az iratanyag még Batizfalván volt, csak később vitték ezt is a levéltárnak berendezett toronyszobába. A jelen rendezés természetszerűleg megtartotta a segédkönyvvel ellátott jelzetes iratok rendjét. A Máriássy Tiborc által 1853-ban rendezett iratokkal azonban már nem volt ilyen egyértelmű a helyzet. Az ekkor rendezett iratok nagy részére ugyanis nem vezettek semmiféle jelzetet, hanem csak a fenti csoportosításban, egymás mellett tartották, őrizték őket. Ezek az állagok nagyrészt széthullottak és kis egységenként (pl. egy-egy év számadásai, egy kis kötegnyi misszilis, stb.), teljes széthullás esetén pedig szálanként kellett őket összeválogatni. Mivel a fenti csoportosítás ugyanis nagy mennyiségű iratot teljesen rendezetlen állapotban hagyott, s ezek számát csak növelték az 1853-után keletkezett vagy előkerült iratok, e kis egységekből és a teljesen széthullott iratokból az e repertóriumban ismertetésre kerülő rendszerben állítottuk fel a levéltárat. Rendezésünk nem bocsátkozott részletekbe, pl. időrendezést csak ott végeztünk, ahol azt