Bakács István, Dávid Lászlóné: P szekció : Kisebb családi és személyi fondok II. kötet : 445–649. alaptörzsszámok : Repertórium (Levéltári leltárak 47. Budapest, 1969)

Áttekintő raktári jegyzékek

P 450-476 - 12 királyi Magyarországgal való tárgyalásokon. Egyébként Kraszna és Bereg megye főispáni tisztét nyerte el, az 1649. -i országgyűlésen pedig a protestánsok a nádori méltóságra jelölik. Leánya, Lónyay Anna Kemény János erdélyi fejedelem felesége lett. Lónyay István, Zsigmond stb. birtokszerző tevékenysége a családot a nagybirtokosok sorába emelte. A XVIII. század közepén a következő birtokok voltak: Bereg megyében: Nagy-Kislónya, Vásárosnamény, Sziget, Mátyus, Harangláb, Botrágy, Bátyú, Sonif Zapszony, Csetfalva, Dávidháza, Szerénye, Újfalu, Kászony, Déda, Bucsu, Vid. V.Atya, Csaroda, Kerecsen, Hetyen, Szentmiklós, Homok, Daróc, Petién. Szabolcsban: Ofehértó," Szentmihály, Nyíregyháza, Apagy, Magy, Geszteréd, Nagyvarsány fele, Kisvarsányi birtokrész, Pócspetri, Kemecse, Ibrány, Tass, Tuzsér, Kisvárda, Dombrád, Őntelek, Kalonya, Dobaj, Nádudvar, Tetétlehi puszta, Demecser, Kék, Ajak, Pap, Litke, Veresmart, Szamosszeg. Szatmárban: Aranyosmeggyes, Jánk, Ricse, Hermanyszeg, Kisnamény, Domahida, Porcsalma, Oköritő és egyéb birtokrészek. Zemplénben: Nagybári, Kelecsény, Miglész, tokaji kúria és szöllők, tarcaii, tállyali szöllők, Sárosban: Tárcza, Lapispataki, Somosi jószág. Abaujban: Dopsza, Monaj, Szolnok, Gagy, Bátor* Szála, Alsó- és Felsőszend, Fulókércs, Forró, Garadna, Novaj, Misle, Alsó-, Felsőlanc, Szentandrási és csobádi részek. Gömörben: Sőreg, Fillér, szkárosi részek, Andrásfalvi puszta. Borsodban: Nyák, Szentpéteri curia , Szolga puszta, Hevesben: Hevesi jószág, Püspöki. Pestben: Dány, Léb, Vecsés, Halomháza, Hernád fele. Nógrádban: Szandavár tartozékaival, Guta, Rétság, Nemthi, Becske. Lónyay III. Ferenc II. Rákóczi Ferenc ezredese volt és a fejedelem fölszerelési főhadbiztosa. Felesége, Girincsi Borbála, majd fia felesége, Galambos Sára révén ujabb birtokokkal nő a családi jószág. A XVIII. század másik kiemelkedő alakja VII. Gábor (1778-1824), Zemplén megye alispánja, majd Bereg, Ung, Ugocsa megyék főispánja XDC. század elején. A Lőnyayak a Felvidék protestáns nemesei vezéralakjai közé tartoznak, Gábor is - akár csak elődei és utódai - egyházkerületi főkurátor. Fia, VIII. Gábor (1805-1885) ismertté tette nevét a történelemben, reformkori politikus, Zemplén követe a 30-40-es évek országgyűlésein, biztatása és anyagi támogatása nagymértékben hozzájárult Kossuth Országgyűlési Tudósításai megjelenéséhez. Kitűnt mint gazdászati szakember, ilyen irányú irodalmi működése, tanulmányai, cikkei ismertek, egyik alapító tagja (1830-ban) az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, később elnöke hosszú ideig. Felesége révén rokoni kapcsolatba került a Kazinczy családdal (Kazinczy Ottilia), baráti viszonyba Kazinczy Gáborral. A család másik vonalán (mely III. Ferenc testvérével, XI. Istvánnal vált el a XVIII. század elején) több alispán, megyei tisztviselő, országgyűlési követ került ki (XH-XIII. László, IV. Menyhért, XIII. János), itt Lónyay Menyhért emelkedik ki (1822-1884). Az országgyűléseken Bereg megye követe, Széchenyi munkatársa a kereskedelmi és pénzügyi választmányban, 1848-ban pénzügyminisztériumi államtitkár, majd a forradalom után. az emigrációból visszatérve, az 1867.-i kormányban pénzügyminiszter, 1870-ben közös pénzügyminiszter, 1871-72-ben miniszterelnök. Általa nyerte el a család a grófi rangot. A család levéltárát 1809/10-ben kezdték rendezni, ekkor alakították ki a legfontosabb birtokjogi iratokból a SERIÉS I. hatvan fasciculusból álló sorozatát. A rendezés a korabeli szisztémát követve, birtokok szerint történt. Valamivel később kapcsolódott ehhez több kisebb sorozat, a SERIÉS II., III., APPENDIX, ARCHÍVUM PRIVATUM és még egy sorozat, melyben a fasctculusokat betűkkel jelölték. Ma már nem állapitható meg, miért volt szükség az anyagot több kisebb sorozatra tördelni, hiszen lényegében egynemű anyag foglal helyet mindenikben, ugyanazon birtokokra vonatkozó iratok, - egyazon birtokra itt is, ott is hasonló jellegű iratok találhatók. A levéltárrendezés idején VII. Gábor maga is, sajátkezüleg rendezte iratait. A fennmaradt rendezetlen iratanyag s a család mindkét vonaláról bekerült későbbi (t.i. az 1810-es évek utáni) iratok - közte bizonyos fokig különálló levéltárak, mint pl. VII. György levéltára - az Országos Levéltárban kerültek rendezésre. Mint önálló egységet kell megemlíteni Graven Lajos, (a Lónyay birtokok jószágigazgatója az 1840-80-as években, lengyel emigráns nemes, Lónyay Gábor és Menyhért személyes barátja) különálló személyes, nagyrészt levelezési és kéziratos anyagot tartalmazó fondját. A XIX. század elején a család által rendezett iratok képezik a levéltár első, a többi irat a levéltár második részét.