Jenei Károly: A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. és konszern vállalatai : Repertórium (Levéltári leltárak 43. Budapest, 1968)

A Salgótarjáni Kőszénbánya Bt. története

tatókönyve betűrendes és két részből áll: az egyik oldalon a beérkezett irat számát, küldőjét és rövid tartalmát, a másik oldalon az elintézést legyezték be. A sorszámozás betünkint ujrakezdődően történt. Az egyes osztályok a beérkezett,iratokat és az elintézés egyik másolatát egyesitették és az iktatószámtól független tárgyi rend szerint rakták le. Az iratokat néhány kivételtől eltekintve a központi irattárban őrizték, melynek felügyelete a titkárság hatáskörébe tartozott. A központi, vagy főirattárban helyezték el a titkárság, műszaki-, szén-, tarifa osztályok, a könyvelőség, főpénztár iratait, a kifizetett számlákat és könyvelési bizonylatokat. Az okmánytárat a titkárság külön őrizte. Az anyag- és épitőanyagipari osztály irattárát" külön kezelte, az iratanyag és az osztályok munkája közötti szerves összefüggés miatt. A második világháború alatt, 1943. nyarán a vállalat megkezdte iratanyagának biztonságba helyezését. A könyvelőség 1932. december 31-e előtti iratait a dorogi bányában, az 1933. január 1-1941.december 31-e között keletkezett iratait pedig a kőbányai Dreher sörgyár pincéjében helyezték el. A központi székház óvóhelyére vitt iratokat, valamint a Dorogon biztonságba helyezett szénjogi szerződéseket, kartell- és szindikátusi szerződéseket filmrevették. A személyzeti és központi ellenőrzési osztály legfontosabb iratait 2-2 táskában őrizte és csak légiriadók alkalmával vitette le a központi óvóhelyre.Az iratanyag egyrésze, főként a műszaki iratok, Budapest ostroma idején a kőbányai légoltalmi óvóhelyen megsemmisült. A Kőbányán megmaradt, valamint a Dorogon, Salgótarjánban és Pernyepusztán biztonságba helyezett iratokat a felszabadulás után az Arany János utcai székházba vieezaszállitották. A vállalatnak és leányvállalatainak áll amositása után az iratanyagot a felszámolást végző Pénzintézeti Központ, az államosított szénbányák iratait pedig a Magyar Állami Szénbányák Rt. vette át. Az épitőanyagipari üzemek iratanyaga az Építésügyi Minisztériumhoz került. A Levéltárak Országos Központja az iratanyag egy részét a Pénzintézeti 'Központból 1952-ben beszállította. Előzőleg az iratokban szakszerűtlenül jelentékeny selejtezést hajtottak végre. Az iratanyag másik felét 1953. március 19-24. között a Központi Gazdasági Levéltár vette át. A konszernhez tartozó Salgótarjáni Bányaigazgatóság 18,2 fm anyaga a Pest és Nógrád megyei Állami Levéltártól 1968. február 15-én került az OL IV. osztályára. A konszern' iratanyagát a Központi Gazdasági Levéltárban 1961-ben Szigetvári István irányítása mellett Török Mária kezdte el rendezni. A rendezésre fordított idő azonban nem bizonyult elegendőnek, az igy elért rendezettség a kutatást ugyan megkönnyítette, de nem valósíthatta meg az egyes állagpk pontos elkülönítését és a legkisebb tárgyi egységek kialakítását, ezért az iratanyagot 1966-ban tárgyilag tovább kellett rendezni.