Tökölyi István: Magyar Államvasutak Igazgatósága (Levéltári leltárak 26. Budapest, 1964)

jából értékesnek látszott iratot csak az illetékes szakosztály hozzájárulása esetén selejtezhették ki<> A selejtezést,, bizottság végezte, amelynek vezetője a segédhivatal főnöke, tagjai peslg a főosztályok egy-egy hosszú szolgálati idővel és kellő, szakmai tapasztalatokkal rendelkező tisztviselője voIV " ", Az 1940-es évek második felében többször végeztek "papirgyüjtést" célzó iratselejtezést, amikor igen sok iratot elpusztítottak, mert ezek az úgynevezett vadselejtezések a selejtezési szabályokra nem voltak tekintettel. A selejtezés terén 1951-ben a Minisztertanács teremtett először Sendete A 185/1851/X.23./MoT

0 sz

0 rendeletében kiimondotta, hogy segédkönyvek egyáltalában nem.selejtezhetők, s az Országos Levéltárnak biztosította azt a jogot, hogy a selejtezést ellenőrizheti és bármelyik kiselejtezett iratot megőrzendők közé sorolhatja, ha arra - véleménye szerint - tudományos szempontból szükség van

c E rendelet alapján a Magyar Munkásmozgalmi Intézet az iratanyagból kiválogatta és elvitte a munkásmozgalomra vonatkozó iratokat

0 A Vasúti Főosztály 1952-ben minden ismert ügyfélére kiterjedő részletes selejtezési ügykörjegyzéket készített, s az őrzésében lévő MÁV. igazgatósági iratokat ennek felhasználásával átselejteztette* xx

/ x

/ Sajnos, a korábban érvényben volt rendelkezések alapján kiselejtezték az 1921 előtti iktatókönyveket és az 1904. év előtti.keletkezett mutatókönyveket is. Ezért az említett évekből származó iratokhoz sem iktató-, sem mutatókönyv nincs. xx/ Érzékeny veszteség érte az iratanyagot az 1953ban M.T. határozattal .elrendelt "Papírgyűjtő Hetek

11 jelszava alatt is. Bár csak őrzésre nem érdemes, könnyen kiválasztható iratféleségekre vonatkozott ez a rendelkezés, más iratfélék is áldozatul estek

0 Különböző társadalmi szervek végezték a papírgyűjtést, s a csupán mennyiségre való törekvés sok irat pusztulását idézte elő о