Bakács István: Az Eszterházy család tatai és csákvári levéltára : Repertórium (Levéltári leltárak 25. Budapest, 1964)

AZ ESZTERHÁZY CSALÁD TATAI LEVÉLTÁRA

taria, Acta insurreetionalia/, amelyeknek rendezése és a nagy egysegeken belül fasciculusokra bontása sokkal pontosabb munkával készült, mint a fentebb emiitett jogbiztositó iratsorozatoké. A tatai vonatkozású iratok a pápai levéltárból 1848 előtt kerültek Tatára, ahol több iratsorozatot kibővitettek a később keletkezett, azonos jellegű iratokkal. A csákvári hitbizomány kialakulása után /1875/ az erre a birtoktestre vonatkozó, addig is külön kezelt iratokat elkülönítették /Dominium Gesztes, tiaztiszéki ülésjegyzőkönyvek, számadások/, viszont a csákvári uradalomra vonatkozó, a birtokok közös igazgatásával összefüggő jelentős korábbi iratanyag továbbra is a tatai levéltárban maradt, s ma is ott van. Az- Országos Levéltár 1948-ban vette állandó megőrzésbe a tatai levéltárat, amely a hitbizományi.törvény életbeléptetése : után tulajdonává is vált. Az Országos Levéltár az iratokat átvételük után azonnal a kutatás rendelkezésére bocsátotta, s meg- * kezdte végleges rendjének kialakítását. A rendezés során azonban kitűnt, hogy a központi igazgatási és a számviteli iratanyag a hadieselekmények következtében rendkívüli mértékben megcsonkult /pl. az igazgatási segédkönyvekből alig maradt valami/, sot az ujabbkori számadásanyag jelentős részét utólag kellett - ömlesztett, félig rothadt állapotban - felkutatni és beszállítani. Ennek következtében a központi igazgatás ügyviteli iratait a pertinentia elve alapján kellett az egyes tárgyi csoportokba /községi iratok, árvaügyek stb./ besorolni, a számadásokat pedig csak évrendezni lehetett. x B. 197-208. a család rendezése, P. 209-228. az Országos Levéltár rendezése.