Bekény István: Sajtó Levéltár (1897) 1920–1944 (1950) : Repertórium (Levéltári leltárak 23. Budapest, 1964)
BEVEZETÉS
teremtése, fenntartása érdedében - jöttek létre. Ezek forrásértéke • a speciális tárgyú kutatásom szempontjából nem elhanyagolható ugyan, de a híranyag, a műsoranyag általános dokumentációs értékét, , meg sem közelíti. A Sajtó Levéltár iratainak legnagyobb része a hiranyag és- * - a Magyar Rádió és Telefonhírmondó esetében - a műsoranyag kategóriájába tartozik. Ezekben az iratokban többféle, jól áttekinthető csoportosításban találjuk meg az ország szempontjából valamelyes jelentőséggel birt bel- és külföldi politikai, gazdasági, társadalmi, vagy kulturális eseményekről tudósitó híreket. Nyugodtan állithatjuk azért, hogy nincs a történetírásnak egyetlen mégoly periférikus ága sem, melynek müvelésénél ennek a Levéltárnak az iratait a durva tárgyi tévedések, vagy a fölöslegesen végzett, hosszadalmas kutatások veszélye nélkül mellőzni lehetne. Bár a Sajtó Levéltárba besorolt fondokat létrehozó szervek egy része már az első világháború előtt is működött,irataiknak csak az ellenforradalmi korszak idejéből származó része maradt fenn. Ennek oka elsősorban abban a körülményben keresendő, hogy az első világháború előtti kormányok a hírszolgálat irányításéra az állami szubvenciókat ós a lapcenzurát jórészt elegendőnek vélték. Az ellenforradalmi rendszer azonban szervezkedésének első percétől kezdve felismerte a vezetőszervek jólértesültségének, valamint a "közvélemény" közvetlen, központi irányításának elvitathatatlan politikai jelentőségét. SŐt, túlzás nélkül állithatjuk, hogy az ellenfórradal- • mi rendszer a céljaival ellentétes jellegű eseményekről szóló hírek elterjedésének megakadályozása, az ilyen események eltusolása, másfelől pedig a céljainak kedvező valóságos, koholt, vagy elferdített hírek tendenciózus terjesztése nélkül nem is tudott volna egykönynyen hatalomra jutni és berendezkedni. Ilyen körülmények között az első világháború előtt még meglehetősen laza állami felügyelet alatt működő hírszolgálati szervek iratai elkallódtak, elpusztultak, míg az ellenforradalmi korszakban létrejött iratok jórészt fennmarad tak. Külső megjelenésüket, formájukat, jellegüket tekintve, a Sajtó Levéltárba tartozó fondok egyes iratai - nevezetesen az un. hiranyag és a műsoranyag - alapvetően különböznek az Országos Levéltár egyéb irataitól. Mig az Országos Levéltár más fondjaiban elsősorban közhatóságok, családok vagy különféle társulatok hivatalaitól származó oklevelek, ügyiratok, jegyzőkönyvek, ügyviteli és száma-