Nagy Lajos: A Székesfehérvári Püspökség levéltára (Levéltári leltárak 6. Budapest, 1958)

Bevezetés

1. A hatalmas veszprémi egyházmegye területéből alapította 1777-ben Mária Terézia a székesfehérvári püspökséget Az uj püspökség területe, a székesfehérvári egyházmegye, egyrészt a XVIIL századi Fejér vármegye területének általában megfelelő székesfehérvári főesperesség, másrészt a Csepel szigetet és Pilis vármegyét magában foglaló budai főesperesség területéből adódott." A budai főesperesség területéből azonban Buda, Óbuda ós Szentendre városok. Budaőrs, Jenő, Teli:i^ Békásmegyer és Visegrád községek területe az esztergomi egyházmegyéhez tartozott továbbra is és tartozik ma is. A székesfehérvári egyházmegye két főesperesség ónok területén 1777-ben 63 parochia, 'illőivé administratura működött, s a katolikusok lélekszáma 84 329 volt. 4 950 re a lélekszám 340 863-ra emelkedett, s ekkor 110 parochia, 49 curatia és 3 expositura volt az egyházmegyébe;";. 2. Az egyházmegye kormányzása kizárólag és teljesen a püspököt illeti. Minden az egyházmegyében lévő egyházi hivatal, egyházi személy és az összes hivői: - ha csak külön szabadalom által nincsenek kivéve - a pöspöki hatalomnál: vannak alávetve, A püspök a kormányzási hatalmánál fogva az egyházmegye feleit felügyeleti, megyelátogatási, törvényhozói és törvénykezési jogot gyakorol, kezeli az egyházi javakat, egyházi javadalmakat adományoz, a megyei papságot zsinatra összehívja, A püspök a hívek legfőbb tanítója, s mások csak az ö engedélyével prédikálhatnak és taníthatnak, A püspöki igazgatás ágai legnagyobbrészt a püspök kormányzási hatalmából adódnak, bár a hittanitói és a kegy osztói hatalom is magával hoz bizonyos igazgatási tevékenységet 6 3. Az egyházmegye ügyintézése a püspöki aulában (Aula Ecclesiasíica), Vicarius Capitularis működése idején (1812-1816, 1826--182S, 1836-4837, 1850-1851) az Officium Dioecesanum~ban vagy Ofücium Vicarialo-ban, 1856--18704g az Officium Dioecesarium et Aula Ecclesiasíica ban, 48704ől kezdve pedig - még Vicarius működése idején is - a Cancellária Episcopalis-ban történt Kivétel a szontszéki bíráskodás, mely a szeníszéki üléseken folyt, s ügyeinél: írásbeli rögzítését (az ülési jegyzőkönyvek vezetését a levelezést., a külön iktatást) rendszeresített szeníszéki jegyző végezte. A püspöki aula (ofíicium, cancellária) tagjai általában: a püspöki titkár (secretarius) caeremoniarius. capellanus, archivarius, actuarius, protocollista, bibliothecarius. s ide számítható legtöbbször a szentszéki Jegyző is. aki sokszor cancollariai feladatokat is ellátott. Egy személy néha két-három-négy tisztséget is viselt. Az aula és a szentszék mellett néhány önálló hivatal is működött, önálló ügykezeléssel. Az elsőt 1844-ben állították fel a kegyes alapítványok kezelésére (Officium Adminisíralionis piarum Fimdationum). 19324öl kezdve volt Cancellária Inspeetoratus Scholarum. 1950-től pedig Officium Caíechisticum. A XLX. század közepétől kezdve bizonyos meghatározott feladatok elvégzésére állandó bizottságokat, tanácsokat, kollégiumokat állítottak fel. Ezeknek non volt önálló ügykezelésük, működésül: nyoma a püspöki levéltárban található. Keletkezési sorrendjük a következő 1853. Collegium examinatorum synodalium (Zsinati vizsgáztató bizottság) 1877. Commissio examinatoria professorum doctrináe religionís (Hittanárokat képesítő bizottság) 1903. Collegium consorum dioecesanorum (Egyházmegyei censorok collegiuna) 1916. Commissio discrplinaris pro docentibus catholicis (Fegyelmi Tanács - a katolikus tanítók részére) 1916. Consilium a vigílantia (A hit épségére ügyelő bizottság) 1932. Commissio (consilium) dioecesana pro admmislraíione bonorum ecclosiasticorum (Egyházmegyei Bizottság az egyházi javai: igazgatására) 1950. Consilium ad promovondum apostolatum liturgicum í A liturgikus apostolság előmozdítására fölállított bizottság)