Bakács István: Az Széchenyi család levéltára (Levéltári leltárak 5. Budapest, 1958)

Bevezetés

BEVEZETÉS A Nógrád megyei Szécsénykén birtokos Széchenyi család, mint annyi más család, a XVIL szá­zadban emelkedik a magyar főnemesi családok sorába. A család első ismert tagja. Mihály a XVI. század közepén Veszprém vár kapitánya. A család tekintélyét, birtokait azonban Széchenyi György (1592-4605) szerzi meg. Előbb pécsi, csanádi, veszprémi püspök. 1658-ban kapja meg a javada­lomnál járó győri püspökséget. 1667-től kalocsai, 1686-tól pedig esztergomi érsek. Kitűnő pénzügyi érzékkel rendelkezett, ennek köszönhette, hogy mig 1639-ben első birtokszerzeményeként Vészeién csupán 12 jobbágytelket vesz zálogba, élte végén már 416 000 hold íöldröl rendelkezett családtagjai részére, ugyanakkor hatalmas egyházi alapítványok és építkezések teszik nevét emlékezetessé. Kor­társa, Kollonics Lipót szerint takarókos életmódjával, birtokainak ügyes igazgatásával érte el, hogy a győri püspökség' elnyerése után rövidesen, 1665-ben 80 000 lorintért megszerzi Nyulas és Ne­zsider birtokát 1677-ben 33 300 forintért szerzi meg Egervár, Pölöske és Szentgyörgyvár uradal­makat - amelyekhez többek között Marcali és Csokonya is tartozott-, s ugyanebben az évben 52 783 forintért zálogjogon Sárvár-Felsővidéket: Széplak. Hidegség. Dávid. Cenk. Kövesd. Lövő. Ujkér, Gó­gánfalva, Horpács, Cseri birtokát, Nemeskéren és Szoporon részjószágokat Öt évvel később 100 000 forintért veszi zálogba a belatinci uradalmat. De öccse, Lőrinc is ügyesen forgatja ebben az időben családi vagyonát: a pozsonymegyei Födémesen. Kürtön, Farkasfán szerez részjószágokat, Galgó­con és Nagyszombaton házingatlant, Lőrinc fiai: II. György és Pál tovább emelik a csaJád tekintélyét. Pál előbb pécsi, majd veszprémi püspök, 1697-től pedig kalocsai érsek. I. Lipót megbízásából vesz részt a IL Rákóczi Ferenccel foly­tatott békealkudozásokban. II. György a török elleni­felszabaditó háborúban szerzett érdemeiért 1697­ben megkapja a grófi cimet, György érsek végrendeletében biztosítani kívánta a íiuág majoratusi örökösödési jogát a bir­tokkomplexum szétaprózódását megakadályozandó, s igy unokaöccsének nem kis reladatot jelentett a hatalmas biríokterület gazdasági ügyeinek irányítása. Mig II. György és fia. I. Zsigmond a csa­ládi vagyont még gyarapítani is tudták, Zsigmond fiai: Ignác. László, Antal és II. Zsigmond az ér­sek elképzelései ellenére felosztották maguk között a birtokokat. A bekövetkezett örökösödési, majd hétéves háborúban a testvérek resztvettek, s szétaprózott birtokaid erősen megsínylik a hiányzó gazdasági vezetést: megkezdődik egyes birtokrészek elidegenítése is. így történt, hogy amikor Fe­renc gróf 1777-ben nőül veszi Festetics Pál kamarai alelnök leányát, Júliát, meglehetősen nehéz anyagi helyzetben van a család. Ám Ignác gyermektelenül. László és Antal leányutódok hátrahagyá­sával halt meg s igy Ferenc kezében ismét összpontosul - habár terjedelmében megcsökkenve ­a családi vagyon, amely 1814-ben mintegy 230 000 hold volt. Ferenc ismét a közpályán tevékeny­kedik : báni helytartó. Somogy megye főispánja. Vas megye adminisztrátora, az 1791. évi ország­gyűlés által kiküldött úrbéri bizottság, majd a IL Lipót koronázási emlékérmét a nápolyi királynak átadó küldöttség tagja. Az irodalom, a nemzeti haladás híve, a Magyar Nemzeti Múzeum alapítója, ám politikai irányvonala a királyhüsóg. amelyért kortársai bírálatában is volt része. Ferenc fiai közül Lajos (1781-1855) a horpácsi, csokonya i, nagydorogi uradalmak és a se­gesdi hitbizomány ura, Pál (1789-1871) a Sopron- és Vas megyei kisebb birtokon kivül a marcali és íarnócai uradalmat, valamint az iváni hitbizományi kapja s végül István (1791-1860) Nagycenk. Hegykő, Hidegség s más Sopron megyei birtokok, valamint a pölöskei hitbizomány tulajdonosa. E három birtoktest a XIX--XX, század folyamán Széchenyi Lajos, Pál és István leszármazói között el­aprózódott, A.nemzetségi levéltárba a XLX. század második felétől csupán egyes családtagok (fő­ként Ferenc fia Pál leszármazó inak) személyi-, valamint közéleli tevékenységével kapcsolatos ira­tai kerültek, hoiptt ezek beszolgáltatását a családtagok 1902-től tartott évi összejövetelei ismétel­ten sürgették, E családi összejövetelek,jegyzőkönyvei, valamint a családtagok születési, házassági, halálozási anyakönyvi kivonatai azonban rendszeresen beküldőitek a levéltárba. A birtokjogi és bir­tokigazgatási iratok összegyűjtésére azonban kísérlet sem történt, ezek az iratok az egyes bir­tokrészek központjában levő kastélyokban maradtak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom