Paulinyi Oszkár: Bécsi levéltárakból kiszolgáltatott iratok (Levéltári alapleltárak I. Országos Levéltár 11. Budapest, 1956)

Előszó

nyitja, hogy a magyar levéltárosok nem kértek és kaptak mást

2 mint ami őket a nemzetközi szerződések értelmében is megillette« Aki e leltárát végiglapozza, megállapíthatja belőle, hogy - bármily értékes is a benne foglalt történeti forrásanyag - az a béosi levéltárakban őrzött elsőrendűen magyar érdekű forrásanyaghoz viszonyítva osak igen kevés, és aránytalanul kevesebb

s mint az. amit más nemzetek a maguk viszonylatában ugyanazokban &g évekoen Bécsből megszereztek. Az akkori magyar levéltári, igények a szigorú szakszerűség által megszabott keretek között mozogtak - s ezt feltétlenül helyesnek kell elismernünk ma is abból az elvből indulva ki. hogy a levéltári források a maguk szervesen kialakult összefüggéseikben mindenkor meghagyandok, s csupán az ilyen összefüggésekből régebben esetlegesen kiszakított magyar állami provenienciáju iratok visszaszármaztatását igyekeztek elérni. A leltár szerkezete ugyanolyan, mint az előző kötetekben közreadottaké. Az egyes állagokról azok sorszámán, nevén és évkörén kivül a következő adatokat közli: 1, Az iratanyag tárgya. 2* Az iratanyag tagolódása, részeinek raktári jelzete, neve, évkoré és mennyisége, 3. Az iratanyag irattári rendszere: a/ egykoru-e, vagy utólagos; b/ rendezett-e; c/ a rendszer leirása. 4. Az iratanyagban való kutatás módja: a/ a segédkönyvek leírása; b/ a kérőlapon feltüntetendő adatok, 5. Esetleges megjegyzések.