Wellmann Imre: Az erdélyi kancellária levéltára (Levéltári alapleltárak I. Országos Levéltár 3. Budapest, 1952)

tézés fogalmazványából s a kettőt magába záró b#ritóivből , /pallium/ állj 1775-tól kezdve ezekhez még a véíeményiv járul. Valamennyinek felsó bal sarkában fel van tüntetve az iktatószám /sorszám/ és az év. A beérkezett irat Ai£ rályi kézirat vagy erdélyi kancelláriai ill. miniszteriá­lis konferenciai vagy erdélyi ügyekre rendelt vegyes bi­zottsági előterjesztésre rávezetett uralkodói elhatározás vagy átirat vagy Jelentés vagy folyamodvány/ elsó vagy ktilső oldalán felül a beérkezés ideje /praesentatum/ ol­vasható. A véíeményiv bal hasábjában a beérkezett irat tartalmi kivonatát - királyi kézirat vagy elhatározás e­setén ennek teljes szövegét - , jobb hasábjában a beér­kezett irat keltét, beérkezésének idejét, az erdélyi kan­cellária tanácsában róla történt referálás idejét, eset­leg az elintézés expediálásának idejét, végül - a bal ha­sáb tartalmi kivonatának / 111. szövegmásolatának/ utolsó sorával egy vonalban kezdve •* az ügy előadójának az elin­tézésre vonatkozó jagaslatát /votum/ foglalja magában; hátlapján felül 1784-től, a magyar és az erdélyi kancel­lária egyesitésétŐl fogva az előadó nevét is feltünteti. /Az eralitett votum szolgált az elintézés - ill. fontosabb ügyekben az uralkodónak tett előterjesztés - fogalmazva­ványának alapjául./ A boritéiv általában csak az iktatószá­mot /sorszámot/, az évet s a palliumban foglalt iratok darabszámát adja raegj de 1771-1776~ig / s esetenkint más években is/ ezenfelül sorszám vagy betűjelzés szerint e­gyenkint előszámlálja az ügyirat részeit /közttik a be­érkezett iratnál a rövid tárgyat is megadva/ és eseten­kint az irattárba helyezés idejét, 1832-1848-ig pedig röviden a tárgyat é s az e lintézés módját /illetőleg az ennek alapjául szolgáló javaslatot / is feltünteti. Az egyesitett magyar-erdélyi kancellária működése során, 1784 szeptember 1 és 1791 március 1 között keletkezett tisztán erdélyi vonatkozású s ezért utólag az erdélyi kancelláriának átadott ügyiratok az erdélyi kancellária irattárába helyezve is megőrizték eredeti, magyar-erdélyi kancelláriai iktatószámaikat, s ma is ezefc rendjében kö­vetik egymást, Bz annyit jelent, hogy e hat és fél eszten­dőben az ügyiratok évenkinti kurrens iktatószámüsoroza­tából az erdélyi kancellária irattárában hiányoznak /mert a magyar kancellária általános inatsorozatában feküsz­nek/ a tisztán vagy vegyesen magyarvonatkozásu ügyekkel kapcsolatos számok, tehát a számsor - az iratok soroza­tában éppúgy, mint a lajstrom tartalmi kivonatai között - jelentős hézagokat mutat. A külön mellékletek /acclusa/ az ügyirat-sorozat végén a formájuk-adta csoportokon, /ivalak, kétszeres ivalak, boritékolt oklevél / belül általában szintén időrendben, egy-egy éven belül pedig rendszorint a kapcsolatos ügy­iratok iktatószámának növekvő rendjében követik egymást. Mindegyiken fel van tüntetve annak %z ügyiratnak a jel­zete, melynek mellékletét alkotja mint ahogy a kapcsola­tos ügyiratokban is található utalás arra nézve, hogy az ügyirathoz külön elhelySett melléklet is tartozik. 4./ Tanácsülés! jegyzőkönyvek nem maradtak fenn, csuf>án Székelly Márton erdélyi kancelláriai tanácsos 1777-1782. évi ügyviteli jegyzőkönyvei kerültek utólag, a tanácsos 10.830-52-E. - 7 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom