Sinkovics István: Pénzügyigazgatási levéltárak (Levéltári alapleltárak I. Országos Levéltár 2. 1952)
A Levéltárak Országos Központja a magyar kancellária levéltárának alapleltára után, a sorozat második darabjaként, a pénzügyigazgatás! levéltárak alapleltárát "bocsátja közre ebben a kötetben. Ez a levéltár,amely általánosan w köffiarai tt levéltár néven ismert, a magyar pénzügyigazgatás központi hatóságainak, az 1531-től 1867-ig terjedő időszakból fennmaradt, iratanyagát foglalja magában, különösen fontos a marxista-leninista magyar történetírás szempontjából, fontos elsősorban azért, mert a gazdaság minden ágának fejlődésére vonatkozólag a kutatás számára szinte nélkülözhetetlen forrásanyagot tartalmaz, másreszt pedig azért, mert a magyar pénzügyigazgatási hatóságok végrehajtó szervei lévén a bécsi udvar magyarországi gyarmatosító politikájának,iratanyaguk ennek a politikának a gyakorlati alkalmazását mutatja be« De emeli értékét ennek az iratanyagnak még az is, hogy a XVI. és XVII. század történetére vonatkozólag minden más levéltárnál gazdagabb forrásanyagot tartalmaz, minthogy e századokban a magyar kamara volt az egyetlen magyarországi folyamatosan működő központi kormányszerv* Az itt közreadott alapleltár - mint ezt már a magyar kancellária levéltára alapleltárának bevezetőjében is kiemeltük - elsősorban a levéltárosok házi használatára készült; kiadását elsősorban az indokolja, hogy addig is valamiképen segítségére legyünk a történetkutatóknak, amig, az elsősorban az Ő részükre készülő, ismertető leltárak munkái be nem fejeződnek. Ez a sokszorosított alapleltár - éppúgy mint az előző - a házi használatra készült felvételnek csak azokat az adatait közli, amelyek a kutatók tájékoztatására szolgálnak. Ezek a raktári rend szerint egymást követő egységek sorszámán, cimén és évkorén kivül a következők: 1*/ az iratanyag tárgya, 2. / az iratanyag részei, mennyisége és raktári jelzetei, 3. / az iratanyag irattári rendszere,
