Bogdán István: A levéltári és könyvtári anyag alkotóelemei (Irat-és könyvkonzerváló tanfolyam jegyzetei 4. Budapest, 1961)

VIII. Nyomda

Mélynyomtaté : lehet Íves, rotációs és szines rotációs A nyomóforma előállítás első tipusa a fametszetből származó Gutenberg-féle betümegoldás magasnyomtatása volt, amikoris,a betű vagy rajz kiemelkedő /magas/ vonala nyomódik a papírra. A képkészítés! technika a 15. században a rézmetszettel megalkotta a második tipust, a mélynyomtatást : az anyagba beroélyedt vonal festéke nyomódik a papirra. A 18. század végén megszületett a harmadik tipus, a siknypmtatás : a festékes vonal se magasi se mély, a siklpan maradt. Ez a találmány a lito- ' gráfia, vagyis a kőnyomtatás. A. Senefelder inditotta útjára 1796-ban ezt a mai napig fejlődő, más megoldásokat is megvalósító uj technikát. A litográfia alapja a zsir és a viz egymást taszító tulajdonsága. Senefelder kísérletezései eközben rájött,hogyha a csiszolt mészkőre zsíros krétával rajzol, a követ benedvesíti, majd zsiros festéket rak rá, a viz a nem rajzolt felületeken eltaszítja a festéket, a papirra csak a rajzolt rész nyomódik le. Kottát sokszorosított vele. Találmányát tovább fejlesztette és e század végére kialakította. A ma is használatos technikájának három része van ; 1/ a nyomóforma előállítása litográfiái tintával a gumírozott litográfiái kőre, 2/ az átnyomtatás - a tükörirás kiküszöbölésére előbb papirra írják, s ezt viszik át a kövekről egy-egy nagy kőre /indirekt nyomtatás/, 5/maga a nyomtatás folyamata. A litográfia további fejlődése során is megtartotta mindekét eljárást : a direkt /közvetlenül a kőre kerül a rajz/ és az indirekt /átnyomtatásos/ eljárást, technikája azonban sok részlet-találmánnyal bóyült. A 19. századbari még nagyon sokféle nyomóforma előállítási technikával kísérleteztek, főleg a J^épsokszorositás terén. Jelentős közülük a galvanoplasztika /1839/, a fotomechanika /1853/, amelynek jelentős állomása volt a G. Maisenbach által 1882-ben feltalélt raszteres autotipia. Ez oldotta meg a fotomechanika alap-probléma ját: hogyan lehet a foto zárt tónusát olyan pontocskákra bontani, hogy azok tipográfiai értelemben festéket foghassanak. Az un. rasztert alkalmazzák, vagyis két összeragasztott üveglapot, egyik függőleges, a másik vízszintes vonalozásu, az igy adódó hálózat nagyon apró kockákat mutat - 1 cm

2 6000-8000 kocka - , ezt helyezték a fényérzékeny lemez elé. A képet azután' különféle eljárással fémlemezre viszik át, ez a nyomóforma. E technikák többsége mélynyomtató, végsőfokon maratja a rendszerint fém-nyomóformát. A mélynypmtatás jelentős fejlődősét a magyar Klitsch Károly inditotta meg. azzal, hogy a raszterháló-