Bogdán István: A levéltári és könyvtári anyag alkotóelemei (Irat-és könyvkonzerváló tanfolyam jegyzetei 4. Budapest, 1961)

VIII. Nyomda

A patricát, hogy a betű negatív képét elkészítsék, beleverték egy vörösréz lemezbe, az un. matricába, amelyet azután Gutenberg zseniális

4 találmányába, az öntőmüszerbe tettek és egymásután kiöntötték a betűket* - A kiöntött betűt egyengették, szabatosították, vagyis a felesleges részeket eltávolították róla. b/ Betűszedés A szedés műveletével lesz a betűből könyv. Lényegében • azonos, de ellenkező irányú az Írással: oldalanként balrahaladó. A szedőállványra erősített un. tenákulum, vagyis a terjesztőfa tartotta a kéziratot, amelyen egy mozgathat&svillaformáju rész, az un. divizóríum volt a sormutató* A betütartó fiókokat /casta/, vagyis a betűk szerint rekeszelt szekrényt szedéskor a szedőállványra /regális/, egy alul fiókosán, vagy rejtősen kiképzett állvány felső, résutos, a szedő felé dűlő lapjára tették /szedőszekrény/. A rekeszek mindegyikében más-más betű stb. van* A szedés legfontosabb eszköze az un. sorjázó /vinkel/ volt, vagyis egy átlagos 30 cm hosszú, 2-4 cm széles lap bal és felső oldalán peremmel, alul és jobbra nyitva, rajta egy jobbrabalra állítható tolóka, mely a sorok hosszát szabta meg. Ha egy sor elkészült, akkor ezt az un. hajóra /szedőlemezre/ rakták át, vagyis egy keményfa lapra, amelynek három oldalán pereme volt, csak jobbra volt nyitva a sorok behelyezésére. A hajóról a szedést a szedődeszkára csúsztatták át, majd formába, vagyis egy állitható szorító keretbe fogták össze /nyoraóforma/, amit a formaállványba helyeztek el. c/ Festékez és A nyomóformát be kellett,festékezni, tehát nyomdafesték és festékező eszköz kellett hozz-e. A nyomdafestéknek két követelményt kellett kielégíteni t a szint és a betüvonal élességét. Már Gutenberg megtalálta a megfelelő festő és feloldó anyagot: a szurok elégetése utján nyert kormot és a lenolajfirniszt. Lényegében a mai napig nem változott