Bogdán István: A levéltári és könyvtári anyag alkotóelemei (Irat-és könyvkonzerváló tanfolyam jegyzetei 4. Budapest, 1961)

VII. Pecsét

VII. PECSÉT A/ Általában A pecsét,használata régi, már volt róla szó /ld. 1» jegyz. 14-15. p./. fenyeget tekintve ez is Íróeszköz: egyik tipusa a nyomda őse. Az Írásjelet /a képtől a betűig/ szilárd anyagba mélyítve /negatív/, vagy domborítva /pozitív/ kivésték /pecsétnyomó/ és a megiró anyag minőségétől függően vagy közvetlenül /agyag/ vagy közvetítőanyag /viasz, festék/ segítségével a megiróanyagra /papirusz, pergamen, papir/ rögzítették. E kétféle technika két irányban fejlődött tovább* A domború pecsét használata a kínaiaknál /i.sz.450/ a nyomtatás feltalálásához vezetett /ld.VIII./ - az európai gyakorlat a 19. században ismét visszaállítja, de már a nyomda analógiájára, a régi állapotot /bélyegző/-, a mélyített pecsét görög-római közvetítéssel az európai írásgyakorlatban az irat szerves része lett - mint hitelesítő jel - a 19. századig, amikoris átvette szerepét a mai nanig használt, emiitett bélyegző. B/ Pecsét Meg kell különböztetnünk a pecsétnyomót és a pecsétanyag alkalmazásával létrejött pecsétlenyomatot. A köznyelv áz utóbbit nevezi pecsétnek. 1/ Pecsétnyomó Az európai Írásgyakorlat a keletiek pecsételő hengerét, lapját közvetítő görög-római gyűrűből két eszközt alakított ki: a pecsétnyomó gyűrűt és ennek nagyított formáját, a tulajdonképpeni pecsétnyomót /tiparium/. Az előbbit nemesfémből, rendszerint aranyból, vagy drágakőből a pecsétmetsző készítette el, s ma is használják, mikoris a vésnök készíti. Az utóbbinál szintén ugyanaz a mesterember, eleinte nemesfémbe, később az alsóbbranguakat már