Bogdán István: A levéltári és könyvtári anyag alkotóelemei (Irat-és könyvkonzerváló tanfolyam jegyzetei 4. Budapest, 1961)

VI. Tinta, festék

zarim tinta, s a mai antraeén néven ismert tinta, amelyiket az ilyen nevü festőanyagról neveztek el* E tinták a savtártalom miatt a papir enyvezését megbontják és a rostba hatolnak* A számtalan recept közül egy: 150 1 meleg vizben oldunk 4,5 kg csersávat-/tannint/, 4 ; ,5 kg kristályos vasgállcot, 1 kg glicerint, 1,8 kg cukrot, 0,6 kg 60 Bé-s kénsavat, 1,5 kg /20 %-os/ ináigőszulfosavoldatot, és 1,5 kg /6 #-os/ telitett karbolsavoldatot és néhány nap után leszűr jüko Csersavtalan tinták a kékfatinták - ide tartozik az em— litett császártinta, a kátrányfesték és /anilin/ tintád* Ezek általában 1000 rgsz vizet és 5-10 rész, szin szerinti különféle festőanyagot /pl. feketéhez nigrosint, kékhez alkalikéket, eo­sint, stb./ és 10 rész mézgát tartalmaznak* A másoíótinták általában hasonlóak, csak glicerint tar­talmaznak, hogy a tj.nta tovább nedvesen maradjon, s a ráfektetett papirra tapadhasson. A másolás ugy történt, hogy a nedvesítésre egész vékony, nedvesített papirt fek­tetve, kézzel vagy sajtóval rányomva a szöveg tükörirással átmá­solódik, s a tinta átütő szine azonban a papir vékonysága miatt, az ellenkező oldalon rendesen olvasható. Több levonat is készít­hető egyszerre. B|gy recept: 64 rész kékfakivonatot 16 rész szódával 270 rész forró vizben feloldunk, hozzáadunk 16 rész mézgát, 64 rész glicerint és 2 rész meíeg vízben előbb feloldott króm­timsós káliumot. A rajz tintához tartozik a már ismertetett tus és a kŐ­nyomótlnták. Erre egy recept: az un. bécsi kőnyoma tinta: 18 rész vi­aszt és szappant 14 rész sellakkot, 6 rész fenyómézgát /gyan­tát/ melegítve összeelegyítünk, majd összekeverjük 5 rész terpentinola jba tett gumi oldattal és végül 6 rész lámpakor­mot teszünk hozzá. Addig melegítjük, amig a terpentinola j egészen belekeveredik. Rudat formálunk belőle. A többi kő-' nyomótintához hasonlóan langyos vizzel hígítva használható. , A különleges tinták közül megemlíthetők a fémre használ­ható un. gyém^nttinta, a különféle anyagokra - üveg, fa, porcelén, bőr, fotó stb. - való,tinták, a biztonsági tinták /kimoshatatlan/, végül a titkos tinták. Megjegyzendő, hogy a középkor elejétől a 18* század vé­géig a tinta felszáritására az un. porzót használták. Az itatós­papir, bár már a 18* század elejétől készítették, csak e század

Next

/
Oldalképek
Tartalom