Bogdán István: A levéltári és könyvtári anyag alkotóelemei (Irat-és könyvkonzerváló tanfolyam jegyzetei 4. Budapest, 1961)

V. Íróeszközök

—........... A történeti fejlődés során e feladat megoldásához lépésről-lépésre jutottak közelebb, és a betüduc szerkezeti megoldása szerint Jiáromféle máddal kísérleteztek : 1/ betükarral a-due kalapács-szerűen ütő len^ő karon van -,2/ betüruddal - a duc vízszintesen mozgó rúdon van -, 3/ betühengerrel - a due kö

7 zös, lengő vagy vízszintesen mozgó, hengeren, korongon stli. van, ~. , .Az irógép megalkotásának kezdetén a tervezők nem az irás mechanizálását akarták megoldani, hanem a vakok számára akartak íróeszközt készíteni. Ilyen volt HenryJM111 1714-es, Kempelen. Farkas 1775-ös, Pellegrino Turri 1808-as és Pietro Conti 1823-as gépe. Csak a 19. században,fogalmazzák meg a tényleges feladatot : az irás mechanizálását. , Az első voltaképpeni Írógépet Christoph Latnam Sholes és S. W* Soulé, MiIwaukee-ben dolgozó nyomdászok alkották meg Charles Glidden-nel együtt, és Mlwaukee-nek nevezett gépüket 1867-ben hozták forgalomba. A tömeggyártáshoz szükséges anyagiakat azonban nem tudták előteremteni, és szabadalmukat eladták $. Remington és Fiai fegyvergyárnak:£ amelyik 1873-ban Remi ng ton névvel piacra hozta a gépet. A kutatás ezzel azonban nem állt meg- Többen foglalkoztak, az irógép további tökéletesítésével^ Eredményre Wagner jutott, aki a betűkarokat egy félköralaku lemezre, az un. szegmensre erősítette. 1890-ben kapott rá szabadalmat, de csak 1898-ban került piacra az Underwood festékszalag-gyár előállításában e gyér nevén. Az "Underwood" géppel az irógép problémáját véglegesen megoldották. A további javítások technikai szerkezetét lényegesen nem változtatták meg, csupán a megoldható feladatok körét tágították.