Bogdán István: A levéltári és könyvtári anyag alkotóelemei (Irat-és könyvkonzerváló tanfolyam jegyzetei 4. Budapest, 1961)

IV. Papir

préshez, külön sajtón /hidraulikuson is/ préselik, kezdetben légszáritással, később száritógéppel a végleges víztelenítés 5 sikszitésnál: a szitaszakaszon nemezelés /lapképzés/, présszakaszon elóviztelenités, a száritószakaszon végleges víztelenítés, elősimitás, tekercselés. Kiszerelés : kalanderen utósimitás, tekercselés, tekére syágás, iwágás, selejt-válogatás, számlálás, mérés, csomagolás* • * ^ 4/ A 19» század készáruja A század elején a merített, közepétől kezdve a géppapi r az általános. Megnevezés : alak, minőség, fajta közös jellemzője, számjelölést is alkalmaznak. Mérték : 1874 körül bevezetik az uj rizsmát = 1000 iv, a század végén: nagykereskedelemben kg, kiskereskedelemben iv /db/. Suly : régi rizsmánál /48O-50O iv/ 6-7 kg, uj rizsmánál /1000 iv/ 6-26 kg, átlag 12-13 kg, a század végén, a töltőanyag miatt, 15 kg is. A g/m

2-1 csak a század végén kezdik mérni, utólagos mérés szerint egyenletes, kialakul a fajtákra jellemzőmértékrend. Vastagság : egyenletes, 0,04 - 3 mm között, irópapir átlag 0,13 mm. Alak : tekercs, vagy vágott : 32 x 42 - 63 x 95 /ritkábban 70 x 105 cm/. A metrikus mértékrendszer bevezetése /1874/ után az alapnagyság sorozatot /először névvel - kis bélyegtől a nagy olifantig -, majd számmál - 0-tól 13-ig - jelölve/ tágítják /10,5 x 16 cm-től /nyolcad alak/ a 100 x 104 cmig /négyszeres alak/. Átlag: 34 x 42 - 47 x 60 cm. Minőség : széps^ég javul, tartósság csökken. A laboratóriumi papirvlzsgálat 1887-től indul meg. Fajta : a meritettpapirnál a velin fejlődik, amig a géppapir ki nem szoritja. Főbb tipusok :